Dunaferr SE - PLER KC 30-22 (13-10)

Dunaújváros

Dunaferr SE: Stochl, Szalafai 1, Grebenár 7, Bajusz 5, Sándor, Nagy K. 5, Törő 10. Csere: Mikler (kapus), Kemény, Miss, Zubai G. 2, Rosta. Edző: Imre Vilmos.

A bronzpárharc első felvonására készült ma a Dunaferr SE férfikézilabda-csapata, mely a PLER gárdáját fogadta este hat órától a sportcsarnokban. A mieink célja egyértelműen a győzelem megszerzése volt, még akkor is, ha azzal mindenki tisztában volt, hogy a fővárosiak nagyon jó, egységes csapatot alkotnak.

Még sok a hiba

Imre Vilmos tanítványai kezdték a mérkőzést, méghozzá úgy, ahogyan azt reméltük, mert törő két gyors találatával hamar sikerült magukhoz ragadni a kezdeményezést. Ez azonban nem tartott túl sokáig, mert a fővárosiak azonnal válaszoltak, s kihasználva a mieink pár pontatlanságát, az ötödik perchez érve kiegyenlítettek (2-2). A védekezéssel ugyan ezúttal sem volt gond, ám támadásban többet is hibázott együttesünk, melyet a játékvezetők sem akartak kegyeikbe fogadni, hiszen már a nyolcadik percben bő másfél percig kettős emberhátrányban játszhattak a vendégek.
Ennek ellenére sem tudta átvenni a vezetést a PLER, ám ez nem hatotta meg Imre Vilmost, aki a 12. percben kikérte idejét, hogy átbeszélje játékosaival a támadási variációkat (4-4). Úgy tűnt, hogy ez használt is a piros-fehéreknek, akik Nagy Kornél, valamint Törő Szabolcs két-két góljával megkezdték az elszakadást ellenfelüktől, így a 19. minutumban már a vendégek mestere, Nagy Károly rendelte magához tanítványai egy gyors eszmecserére (9-5). Ez sajnos jót is tett Harsányiéknak, akik sorozatban három gólt lőve tették ismét szorossá a mérkőzést úgy, hogy együttesünk ezúttal sem gazdálkodott jól helyzeteivel. Szerencsére a véghajrára ismét magukra találtak Grebenárék, akik Stochl két védése után is gyors gólt tudtak szerezni, így az első harminc perc végén háromgólos, 13-10-es vezetéssel vonulhattak az öltözőbe.

A vége már sima

A szünetben Imre Vilmos továbbra is a támadójáték javítására hívta fel a figyelmet, ám a térfélcserét követően továbbra sem nagyon találta a vendégek nyitott védelmének ellenszerét a Dunaferr. Sajnos a játékvezetők továbbra sem nagyon akarták egyenlő mércével mérni a csapatokat, így egyre gyakrabban hangzott fel a lelátóról is a jól ismert "mocskos csalók" rigmus, ám ettől függetlenül a mieink eladott, rosszul ellőtt labdái is kellettek ahhoz, hogy a 37. percre kiegyenlítsen a PLER (14-14).
Szerencsére a nehéz pillanatokban mindig volt valaki együttesünkben, aki átlendítette a csapatot a holtponton, mert Bajusz és Törő újabb találatai, a csereként beállt Mikler bravúrjai után már mosolyoghattunk a PLER-nek hazai pályát fújó sporikon, mert ismét sikerült meglógni három, majd négy találattal (22-18). Ekkor ismét időt kért a vendégek mestere, mely után még egy felvillanásra futotta a fővárosiaknak, ám az utolsó tíz perc már egyértelműen a mieinkről szólt. A hajrához érve tempót váltott a Dunaferr, mely gyors indításaival megtörte ellenfelét, ám a legnagyobb ovációt talán Lendvay "kétperce" okozta a lelátón, ami nem is volt csoda, hiszen a mieinknél semmivel sem puhábban védekező vendégek az 54. percben kapták az első kiállításukat…
Ekkor azonban már szárnyalt együttesünk, melyben Törő tovább ontotta a gólokat, s miután Grebenár, majd Nagy Kornél és Szalafai is beszállt a gólgyártásba, már csak a gólkülönbség lehetett kérdéses, a győzte kiléte nem (27-20). Mivel együttesünk az utolsó percekben sem engedett ki, így Bajusz tíz méterről lőtt bombagólja jelentette a kegyelemdöfést a vendégek számára: végül 30-22 arányban nyert együttesünk a bronzcsata első felvonásán, így a mieink kerültek előnybe a három győzelemig tartó párharcban.

"Megdolgoztunk érte"

a mérkőzést követően természetesen boldog volt Imre Vilmos vezetőedző is, aki elmondta, hogy a támadásban elkövetett hibák miatt volt sokáig nagyon nehéz a mérkőzés, ám a véghajrában tudtunk váltani, s ez végül biztos sikerhez vezetett.
- Nagyon értékes győzelem ez, mert keményen meg kellett dolgoznunk érte. Sajnos a kulcspillanatokban, négygólos vezetéseinknél többször is buta technikai hibákat vétettünk, s ezzel felhoztuk ellenfelünket. Szerencsére a véghajrában helyén volt a szívünk, ott már nem hibáztunk, így az eredményt tekintve magabiztosan hoztuk a győzelmet. A védekezésünk továbbra is nagyon jó, támadásban azonban tovább kell javulnunk a párharc második, fővárosi találkozójáig.