A magyar csapat – melynek keretéből Harsányi Gergely és Katzirz Dávid maradt ki – csakúgy, mint a románok ellen, ezúttal is jól kezdett, Nagy László akárhányszor kapura lőtt, a hálóban kötött ki a labda, mellette pedig Eklemovics Nikola és Iváncsik Gergő is eredményes volt, és mivel a szlovákok csak egy gólt dobtak ezalatt, a tizedik perc végén már 7–1-re vezettünk.

Minden szép és jó, gondolhattuk ekkor, csakhogy a félidő felénél a vasárnapi találkozóhoz hasonlóan ismét jött egy holtpont a Hajdu-csapat játékában, és több mint tíz percen keresztül gólképtelen maradt. A nagy különbség az volt, hogy a szlovákok ezt a románokkal ellentétben nem tudták kihasználni, és mindössze két találatot szereztek ez idő alatt, köszönhetően elsősorban Fazekas Nándornak – ezúttal a Gummersbach légiósa kezdett a kapuban a Románia ellen remeklő Puljezevics Nenad helyett.

A félidő végén az Iváncsik-fivérek góljaival visszaállt a hatgólos különbség, így a szünet előtt számunkra csak az okozott izgalmat, hogy Gál Gyula egy guruló labdára indulva csúnyán ütközött a kapujából kilépő Richard Stochllal. Szerencsére mindketten folytatni tudták a játékot.

A második félidőt tehát 12–6-os előnnyel – és egy Gál-góllal kezdtük –, azonban ezután Ilyés Ferencet két percre kiállították, amit a szlovákok alaposan kihasználtak, ugyanis 13–10-re feljöttek.

Az utolsó húsz percet kettős emberhátrányban kezdte ellenfelünk, azonban mi nem tudtunk élni a lehetőséggel, a belelendülő Frantisek Sulc még így is betalált, egy gólra felhozva ezzel csapatát – ekkor mát Puljezevics állt a magyar kapuban.

Nem lett volna ilyen szoros a mérkőzés, ha a hétmétereseknél jobban koncentrálunk, azonban a 47. percben Iváncsik Gergő már a negyedik büntetőnket hibázta el (előtte Putics Barna kettő, Császár Gábor egy hetest hagyott ki).

Így nem is volt csoda, hogy a vérszemet kapó szlovákok az 51. percben Sulc sokadik góljával kiegyenlítettek, amit már Hajdu János sem nézett tétlenül, időt kért.

A kis szünet jót tett a magyar csapatnak, ugyanis Iváncsik Gergő, Iváncsik Tamás, majd Ilyés is gólt lőtt, de közben mi is kaptunk két gólt, ráadásul Herbert Gábort kiállították.

Nagy László a legjobbkor villantotta meg ismét klasszisát, és emberhátrányban is betalált. Azonban Sulc két gyors góllal az 57. percben ismét egalizált, egy perccel később pedig kétszer is megszerezhették volna a győzelmet, de Puljezevics mindkétszer védett.

Eklemovics az 59. percben ismét megszerezte a vezetést, Iváncsik Tamás azonban kihagyta a meccslabdát, így a szlovákok az egy pontért támadhattak. Sajnos szomszédaink legjobbja, Sulc ezúttal is megvillant, és egy test mellett ellőtt góllal egyenlített, 24–24 lett a vége.

Innentől a mieink sikere mellett annak szurkolhatunk, hogy Szlovákia ne jusson tovább a csoportból, mert ez esetben nem vinnénk magunkkal az ellenük szerzett (vesztett) egy pontot.