Hatalmas lépést tehetett Dél-Korea ellen az 5. helyért rendezendő helyosztó felé a magyar férfi kézilabda-válogatott a horvátországi világbajnokság délutáni középdöntő-mérkőzésén. Ehhez le kellett győzni az ázsiai csapatot (ez a nagyobb lépés), és utána drukkolni a 18.30-as meccsen a svédeknek a szlovákok ellen (ez pedig a kisebb)…

Ehhez képest nem kezdődött túl fényesen a találkozó: bár az első találatot Császár Gábor szerezte (hetesből), csak 4–3-ig volt az előny a magyaroknál, utána a koreaiak három gyors góllal magukhoz ragadták a kezdeményezést.

Tizenöt perc alatt csak öt találatig jutott a sokat hibázó Hajdu-csapat (kapott ellenben nyolcat…), és Fazekas Nándor helyére jött is Puljezevics Nenad, avagy kapuscserével próbálta felrázni az együttest a kapitány. Aztán időkéréssel: a szakvezető fegyelmezettebb védekezést kért a gárdától.

Négygólos hátrányt követően az Iváncsik testvérek lopták közelebb a mieinket a riválishoz, a gólokat főleg hetesből szóró Li Dzsae Vu viszont „nem volt vevő” a felzárkózásra. 9–10 után ötperces gólcsend következett, sajnos ezt a koreaiak törték meg, ráadásul 11–12-nél Mocsai hibázott helyzetben – vagy úgy is mondhatjuk, a remek formában védő Kang Il Ku hárított szépen.

Nem jutottunk közelebb az egyenlítéshez, sőt távolabb kerültünk tőle: háromgólos előnnyel mehettek pihenőre a koreaiak (11–14). Mi meg azzal a tudattal, hogy ha a fantáziátlan támadójátékot nem sikerül felpörgetni (no meg az átlövések ellen védekezni), akkor kihúzhatjuk az elérhető célok listájáról az 5. helyet.

Az ázsiai csapat a második játékrész elején is jól használta ki a magyarok támadás- és védekezésbeli hibáit, és egyáltalán nem jött jól, hogy Nagy László szemmel láthatóan nagyon fáradtan mozgott. Puljezevics háromgólos különbségnél, borzasztó fontos lélektani pillanatban fogott hetest, majd két magyar gól következett.

Nagy 16–17-nél végre „megszólalt”, és 20 perccel a vége előtt a mieink végre utolérték a kék mezeseket. A vezetés átvétele helyett azonban rossz passzok (és koreai lerohanások) jöttek, így maradt az összkép: futottunk az eredmény után.

A formán kívül játszó Gál helyére Zubai érkezett, lőtt is egy gólt Nagy álompasszából, majd Iváncsik Tamás ordított egy retteneteset gyors indítás után elért újabb találata után (amúgy mindkét testvér remekül játszott).

20–20-nál egy labdaszerzést újabb labdaeladás követte – úgy tűnt, sosem vesszük át a vezetést… Nagy Laci védett lövése és egy koreai találat csak erősítette ezt az érzést, de Nagy remek egyéni akcióval megint egyenlített.

Maradt még 11 perc a győzelem kiharcolására, ám Kim Tae Van szélről lőtt góljai ezt alaposan megnehezítették… Gál végre megvillant, a védekezés pedig összeállt, sőt Iváncsik Tamás góljával 4–3 után először nálunk volt a vezetés!

Császár elhajlásos gólja nagyon jókor jött, az idegölő végjátékban pedig „mindössze” egy, a svédekéhez hasonló hajráért kellett drukkolni. Három perccel a vége előtt az ázsiaiak vezettek, de Puljezevics egy védéssel „életben tartotta” a csapatot, Császár pedig hetesből egalizált. A magyar csapat kapusa ismét hárított, azaz támadhattunk a győzelemért, míg Nagy hetest harcolt ki.

Császár ismét higgadt volt, a koreaiak viszont időkérést (és Gál kiállítását) követően nem tudtak gólt lőni; a „Császár-i tett” pedig azt jelentette, hogy megtettük a már említett hatalmas lépést az 5. helyért sorra kerülő helyosztó felé.