A pénteki tizenkét gólos, gyors és könnyű győzelem, valamint a bajnoki bronzérmek megünneplése után a szurkolók figyelme Császár Gáborra koncentrálódott, hisz’ Csaszi a jövőben külföldön játszik majd, így a hazai közönség mostantól csak a magyar válogatottban láthatja őt egy ideig. Gábor családja és falubéli barátai, rokonai mind eljöttek, hogy az utolsó mérkőzésen még egyszer Dunaferr-színekben lássák őt játszani.

A meglepetés ereje

Csaszi nem sejtett semmit abból, hogy mi készülődik, és szerencsére a játékosok sem tudták, hogy valami nagy meglepetés van alakulóban, s mivel Rosta Miklós volt az egyetlen beavatott, ő volt, aki mindig a megfelelő helyre kísérte Gábort, hogy a meglepetés ne derüljön ki az utolsó percig. Háromnegyed hétkor végül a háromszáz fős vendégsereg - amely szponzorokból, játékosokból, szurkolókból, sportvezetőkből és Csaszi barátaiból, rokonaiból állt - már bent várta őt a röplabdateremben, hogy méltó körülmények között ünnepelhesse, s végül elköszönhessen a Dunaferr sztárjától.

A búcsú pillanatai

A buli ajándékozással és az ilyenkor elmaradhatatlan üdvözléssel kezdődött, majd egy csodálatos kisfilmmel folytatódott, amely bemutatta Csaszi kilenc évét a Dunaferr együttesénél. A film megható volt, mert Gábor kedvenc előadójának egyik kedvenc számára forgott. A csarnokban mindenki elérzékenyült, majd hatalmas ujjongásban és tapsban tört ki a tömeg, amikor az előadó élőben is megjelent a teremben és köszöntötte az ünnepeltet.
Demjén Ferenc boldogan vállalta a nemes célért a fellépést – annak ellenére, hogy elmondta, nem nagyon lép fel magánrendezvényeken – de miután olvasta a Sztár Sport Magazin Csasziról szóló cikkét, úgy érezte, nem teheti meg, hogy nem jön el. A Demjén koncert csodásan sikerült, Gábor nagyon boldog volt. Rajongói csodás ajándékokkal jutalmazták meg őt, melyben szívük-lelkük benne volt, így Gábornak igen nehéz volt a búcsúzás.