PLER - Dunaferr SE 30-32 (19-14)

Budapest

Dunaferr SE: Stochl, Miss 2, Bajusz 3, Zubai Sz. 4, Zubai G. 1, Grebenár 7, Törő 8. Csere: Mikler (kapus), Kemény, Ancsin 1, Sándor Á. 3, Bagaric, Nagy K., Szalafai 3. Edző: Kolics János.

Izgalmas mérkőzés várt ma kézilabdázóinkra, akik délután öt órától a PLER otthonában vendégszerepeltek a KEK harmadik fordulójának odavágó mérkőzésén. Mivel a bajnokságban legutóbb nagyon megszenvedett csapatunk a fővárosiakkal, ezért ezúttal is nehéz mérkőzésre számíthatott Kolics János együttese, melyben hosszú idő után ismét helyet kapott a térdsérüléséből szinte teljesen felépült Nagy Kornél is.

Bajban vagyunk

Nem is kezdte rosszul a meccset csapatunk, mert Grebenár és Törő góljaival gyorsan kétfás előnyre tett szert, s bár ezt még kiegyenlítették a vendéglátók, Grebenár újabb villanásai után ismét kétgólos Dunaferr-vezetést mutatott az eredményjelző (2-4). Sajnos nem sokáig, mert a hazaiak nyitott védekezése egyre több gondot okozott a mieinknek, akik meglepően sok labdát elszórtak, s ezt ki is használták a fővárosiak, akik Balogh és Lékai vezérletével nem csak egalizáltak, hanem a vezetést is átvették (7-6).
Innentől kezdve egyre ráncosabb homlokkal figyelhettük a mérkőzés alakulását, mert együttesünk továbbra is rengeteg hibával játszott, így egymás után adta a lehetőséget ellenfelének, mely természetesen nem is hibázta el ziccereit. Hiába kevergette együttesét Kolics János, csak nem akart összeállni a támadójáték, ráadásul védekezésben sem találta a ritmust csapatunk, így fokozatosan nőtt a vendéglátók előnye (14-10). A véghajrá előtt időt is kértünk, de most ez sem segített, mert továbbra sem találta saját játékát együttesünk, így a PLER gárdája már hat góllal is vezetett, de Törő hetese után sem lehettünk sokkal boldogabbak, mert a félidőben a PLER csapata vonulhatott 19-14-es előnnyel a pihenőre.

Vissza a sírból

Alaposan fel kellett tehát javulnia a mieinknek a második félidőre, ha versenyben akartak maradni a továbbjutásért, s szerencsére a csapat tagjai is így gondolták ezt. A térfélcsere után ugyanis sokkal magasabb sebességi fokozatra kapcsolt együttesünk, s a rohanás meg is hozta eredményét, mert alig telt el hét perc a játékrészből, mikor már csak két góllal állt jobban a fővárosi egylet (22-20). A jó sorozat szerencsére folytatódott: Zubai Szabolcs góljával felzárkóztunk egy fára, s hiába kért időt Nagy Károly, ez sem segített fiain, mert Bajusz révén végre sikerült kiegyenlítenünk is (22-22).
Innentől kezdve fej-fej mellett haladtak a csapatok, de rendre a hazaiaknál volt az előny, míg a mieink erejéből "csak" arra futotta, hogy szorosan ott loholjanak a fővárosiak nyomában. A lehetőségünk többször is megvolt az egalizálásra, netán a vezetés átvételére is, mert a csereként beállt Mikler remek napot fogott ki, de a kulcspillanatokban mi is hibáztunk, így egészen a véghajráig a hazaiak örülhettek sovány vezetésüknek (29-28).
A mérkőzés utolsó pár perce hatalmas izgalmakat hozott, de miután Szalafai újból egyenlített, majd Mikler bemutatta sokadik bravúrját, végre nem hibáztunk támadásban sem, s Törő ziccere után ismét nálunk volt az előny. Ráadásul Pordán kétperces kiállítást kapott, így emberelőnyben fejezhettük be a mérkőzést, melynek utolsó másodpercében még Sándor Ákos is megvillant, így remek második félidei játékkal, végül 32-30-as győzelmet arattunk, ami már-már továbbjutást érhet a jövő heti, dunaújvárosi visszavágó előtt.