Az itt-ott felbukkanó vb-emblémával díszített piros táblákon és a horvát nemzeti színekbe csomagolt, táncoslábú kabalafigurákon kívül túl sok jelét nem adta annak Eszék városa, hogy a keddi szünnap után a világbajnokság szerdai folytatásának lázában ég.

Persze, miért is izgulnának a helybéliek, elvégre a horvát válogatott Zágrábban lubickol a közönség túláradó szeretetében.

A fülsiketítő buzdításra ezúttal sem lehetett panasz az eszéki sportcsarnokban, igaz, az argentinok elleni csoportmérkőzésen telt ház helyett az üres székekkel szemben mintegy kétharmados magyar szurkolói többség gondoskodott az emelkedett hangulatról.

A megnyertnek hitt, de végül döntetlenre adott szlovák meccshez képest a balszárnyon szélsőt és átlövőt is cserélt Hajdu János: Putics Barnát és Törő Szabolcsot nem nevezte a találkozóra, Harsányi Gergelyt és Katzirz Dávidot viszont - előbbit második alkalommal, utóbbit első ízben - csatasorba állította.

Harsányi ráadásul nyomban a kezdőben is találta magát, s az amúgy Iváncsik Tamás felségterületének számító pozíciót bitorló játékos már a kezdet kezdetén élt is a lehetőséggel. Andres Kogovsek találatára bravúros góllal felelt a szélről, az alapvonal magasságból berepülve tüzelt a hosszú felső sarokba.

Megragadtuk a kezdeményezést, a dél-amerikaiak nyitott védekezését befutásokkal felőrölve fokozatosan elhúztunk. A torna során másodszor is bizonyítást nyert, hogy Gál Gyulával nem érdemes ujjat húzni.

A szlovák Richard Stochl után az argentin Sebastian Simonet is megsínylette a medvepuszit. Ami nem ment Putics Barnának, az nem okozott gondot Császár Gábornak: a Lemgo irányítója négyből négy értékesített büntetővel kezdett.

A 16. percben 10-4-es magyar vezetésnél érezte úgy Eduardo Gallardo, hogy egy időkérés átlendítheti tanítványait a holtponton, a tréner szavai azonban hasztalanok voltak, 17-8 volt ide féltávnál.

Fazekas Nándor parádésan védett, az első félidőben káprázatos bravúrjaival meggyőzte arról a derék argentinokat, hogy a kézilabda helyett talán inkább a futballt kellett volna választaniuk a sportiskolában. Az első félidőben a feléje érkező tizenöt labdából hetet bespájzolt. S a folytatásban még rá is tett egy lapáttal.

A szünetben illusztris vendég lépett a küzdőtérre, Hasszan Musztafát, a nemzetközi szövetség elnökét köszöntötte a lelátó népe. Az egyiptomi sportdiplomata fülig érő szájjal pacsizott boldog-boldogtalannak, apró szépséghiba, hogy néhány órával korábban Peter Mühlematter, az IHF titkára a túlzott tekintélyelvűséget bírálva lemondásra szólította fel. Meglátjuk, ki nevet a végén.

A sportdiplomáciai kitekintő után térjünk vissza a kézilabdára: szerencsére a második félidőre már nem sok izgulnivalónk maradt. Nagy Lászlót váltva Mocsai Tamás brillírozott, Fazekas pedig továbbra is ellenállhatatlanul védett. Rajtuk kívül leginkább Iváncsik Gergő és Ilyés Ferenc remekelt: termelték a gólokat.

Ezen az estén argentin tangóról szó sem lehetett, magyar csárdásról annál inkább. Válogatottunk fölényes győzelme pedig azt jelenti, hogy a csütörtöki, olimpiai bajnok franciák elleni mérkőzés eredményétől függetlenül biztos résztvevője a zágrábi középdöntőnek.

Hajdu János nemigen ugrabugrált a partvonal mellett, megtette ezt helyette Csoknyai István. A másodedző úgy kerülhetett előtérbe, hogy a szövetségi kapitánynak kiújult a porckorongsérve.