A Szeged elleni bajnoki győzelem után ma már újabb feladat várt kézilabdázóinkra, akik este hat órától a Debrecen otthonában léptek pályára a Magyar Kupa negyeddöntőjének első találkozóján. Ugyan a mieink kettős győzelemmel szerették volna abszolválni a továbbjutást, nem várt könnyű mérkőzés a csapatra a nap közben edzőváltáson átesett (Dayka Istvánt az eddigi másodedző, Medgyessy Sándor váltotta a kispadon) Debrecen otthonában.

Csak a kezdés örömteli

Ígéretek ide, fogadkozások oda, nem pont úgy alakult az első játékrész, ahogyan azt előzetesen elterveztük. A találkozó elején ugyan még nem látszott különösebb gond a csapat játékával: tíz perc után kétgólos dunaújvárosi előnyt mutatott az eredményjelző (4-6). Ekkor még azt hihettük, hogy ott folytatja a csapat, ahol a Szeged ellen abbahagyta, azonban nagyot változott a játék képe: támadásban pontatlanul, míg védekezésben meglehetősen erélytelenül játszott a csapat, s ezt ki is használták az egyre inkább vérszemet kapó házigazdák.
A lelkes debreceni gárda a félidő derekára nemcsak megközelítette csapatunkat, de ki is egyenlített sőt, a folytatásban is inkább a vendéglátók akarata érvényesült (11-11). Ebben ugyan komoly szerepet játszott az is, hogy csapatunk csak az első játékrészben ötször játszhatott emberhátrányban, de ez sem jelenthetett mentséget azokra a védekezési hiányosságokra, melyek az első harminc percben jellemezték együttesünket.
A 20. perctől egyre inkább átvette a játék irányítását a Debrecen, s fokozatosan növelve előnyét a szünetre már négyfás előnnyel vonulhatott ­– alaposan feladva ezzel a leckét a mieinknek a második játékrészre (19-15).

Csak a szenvedés

Hiába próbálta felrázni tanítványait a szünetben Imre Vilmos, a második félidőt sem úgy kezdtük, ahogyan szerettük volna. A házigazdák továbbra is sokkal pontosabban játszottak a mieinknél, s miközben a Dunaferr csak szenvedett, tovább növelték előnyüket: a 40. percben már hatfás vezetésnek örülhettek a debreceni drukkerek (26-20).
Sajnos a folytatásban sem igazán találta a hazaiak játékának ellenszerét együttesünk, így hiába kísérletezett felzárkózással Imre Vilmos gárdája, ismét következtek a hibák, a pontatlan lövések – szűk tíz perccel a mérkőzés vége előtt újra meglógott a hazai gárda, ezúttal már hét találattal (31-24).
A tetemes hátrány végre felpiszkálta a mieink önérzetét, hosszú hajrát nyitott a Dunaújváros, de a cél ekkor már nem a győzelem volt, hanem az, hogy minimalizálja vereségét együttesünk. Akárcsak az első tíz percben, az utolsó tízben is jobb teljesítményt nyújtottunk, mint a házigazdák, s bár a véghajrában négy góllal jobbak voltunk, így sem kerülhettük el a vereséget.
A lényeg: a meccs végén 32-29 arányú debreceni győzelmet mutatott az eredményjelző, ami a játék képét tekintve sajnos megérdemelt: a mai napon együttesünk a szokottnál is több hibával játszott.
És mivel ezt a házigazdák ki is használták, így ők várhatják kedvezőbb helyzetből a március 14-én esedékes dunaújvárosi visszavágót. A feladat adott: kapaszkodni kell!