Csoportelsőként Eb-középdöntős kézicsapatunk

Magyarország - Fehéroroszország 31-26 (18-16)
Bergen, Haukelandshallen, 3000 néző
v.: Reisinger, Kaschütz (osztrákok)
gól: Iváncsik G. 9, Nagy L. 9, Eklemovics 4, Iváncsik T. 3, Császár 2, Ilyés 1, Laluska 1, Grebenár 1, Gál 1

Ha az Európa-bajnokság előtt azt mondtuk, a fehéroroszok ellen csak a győzelem az elfogadható, akkor ezt a harmadik csoportmérkőzésen meg kellett erősítenünk. A körbeveréseknek köszönhetően (pontosabban annak, hogy Spanyolország lemosta a németeket) ugyanis utolsó meccsére megkapta az esélyt Fehéroroszország, amely a magyarok elleni győzelemmel - ugyan nulla ponttal -, de középdöntős lehetett volna.

A statisztika mellettünk szól: az eddigi négy mérkőzésen 4 magyar győzelem született, utoljára 2005. januárjában, Minszkben egy Eb-selejtezőn (33-27) sikerült diadalmaskodni.

A csapatból a németek ellen bokasérülést szenvedő Gulyás Péter, illetve Törő Szabolcs maradt ki. A felállás hasonló volt a spanyolok elleni meccshez, azaz ismét Puljezevics kezdett, míg a két szélen az Iváncsik fivérek rohamoztak.

Sok hibával kezdte az összecsapást a magyar együttes, ám a 3. percben Ilyés bombája révén mégis mi szereztünk előnyt, ezt Nagy gyorsan megtoldotta még eggyel (2-0). Már az első pár perc után látszott, érdemes távoli lövésekkel próbálkozni, hiszen Feszcsanka kapus nem mozgott túl biztatóan, védekezésben pedig sikerült jó pár blokkal elbizonytalanítani a lövőket.

Ennek ellenére az első tíz perc "csak" 5-4-es magyar előnnyel zárult, Nagy leült pihenőre, Laluska első lövése azonban a fehérorosz kapus lábai között halt el (6-5). A 14. percben Iváncsik Gergő hetesével kettőre nőtt a különbség (8-6).

A fehéroroszok azonban kapaszkodtak, Gromikót nehezen tudtuk tartani beállósban, Kurcsev pedig hátrányból is betalált, szerencsére Iváncsik Tamás, majd Gergő akcióból köszönt be (10-7). A bátor támadójáték meghozta eredményét, hiszen a félidő utolsó harmadára állandósult a két-három gólos magyar előny.

Amíg Harbokot sikerült teljesen semlegesíteni, addig Kurcsev átvállalta a góllövést, a 25. percre 14-13 lett az állás. Közben Babicsev letaglózta Nagyot, szerencsére nem lett komolyabb baja a barcelonai csillagnak. Két Iváncsik-gólnak köszönhetően gyorsan 17-13-ra nőtt ismét az előny, hogy aztán két labdavesztést Brovkáék góllal toroljanak meg (17-15).

Másfél perccel a szünet előtt Skaliczki László időt kért, Nagy és Asztruszkij gólt váltott, a félidő 18-16-tal zárult.

A második játékrészt Puljezevics bravúrja és Eklemovics gólja vezette be (19-17). A veszprémi irányító remekül játszott, nemcsak pazar labdákkal töte társait, de ezúttal eredményesnek is bizonyult. A 36. percben ugyan egyre feljött az ellenfél, egy-egy remek labdaszerzést követően azonban az Iváncsik fivérek megoldották a helyzetet (22-19).

Néha az volt az ember érzése, csak meg kell cibálni a magyarok bajszát, s máris készek vagyunk a feltámadásra. Nagy hetedik találatával már 23-19-et mutatott az eredményjelző, s bár kétszer is emberhátrányban játszhattunk, az eredmény nem változott.

Stabillá vált a védekezésünk, a fal és a kapus összehangját a blokkok és a védések számában lehett mérni - Puljezevics 40 százaléknál járt. Kiegészülve pedig ment a szekér, Iváncsik Gergő is meglőtte hetedik találatát, Császár szintén beköszönt, 25-19-nél érkezett is az ellenfél cserekapusa, Krajnov.

Magyar oldalon Nagy és Gál kapott pihenőt, 25-22-re feljött az ellenfél, szerencsére egy Császár-Zubai akció hetest és egy kiállítást eredményezett. Az utolsó tíz perc 27-22-ről kezdődött, mindkét oldalon visszajöttek a pályára a kezdőcsapat tagjai.

Innen  már nem lehetett baj, Skaliczki kapitány megnyugtatásképpen még időt kért, Nagy és Gál gólt szerzett, az 57. percben 30-23 lett az eredmény. A fehérorosz időkérésnél Skaliczki László semmit sem mondott a mosolygó játékosoknak, a vége 31-26 lett, együttesünk első helyen, kettő ponttal jutott a középdöntőbe, ahol Franciaország, Izland és Svédország lesz az ellenfél.

Skaliczki László szövetségi kapitány: "Ez a mérkőzés a tét miatt teljesen másról szólt, mint maga a játék, ahogy a spanyolok ellen játszottunk. Mi voltunk az esélyesek, nekünk kellett az iramot diktálni, s nekünk kellett a győzelmet aratni. Néha picit görcsösebben kézilabdáztunk, ellenfelünk keményen dolgozott. Az első félidőben a támadójátékunk termelte ki a kétgólos előnyt, a második játékrészben a védekezésváltás jót tett, ebből adtunk lendületet."

Iváncsik Gergő, a magyar csapat legjobbja: "Örülök, hogy a csapat 150 százalékot nyújtott, jól felkészültünk erre a mérkőzésre. Hál' istennek kijött a játék mindenkinek."