Hírek : Reméljük, 2004 után nem 2016-ban lesz újra olimpia a férfiaknak |
Reméljük, 2004 után nem 2016-ban lesz újra olimpia a férfiaknak
nso 2008.01.25. 17:01
Nem lesz ott a pekingi olimpián a magyar férfi kézilabda-válogatott. Ez az egyetlen fontos következménye annak, hogy a tavalyi világbajnokságon csak a kilencedik helyen zárt a csapat, a most zajló norvégiai Eb-n pedig a svéd és a norvég együttes is megelőzte, így a két északi gárda vehet részt az ötkarikás pótselejtezőn. Az, hogy voltak remek meccsei is a mieinknek, legfeljebb a következő korszakra nézve vígasztaló.
„Nagyon elégedett vagyok magunkkal ezen a tornán, kivéve az izlandiak elleni, csalódást keltő vereséget. A mutatott fejlődés jó, reméljük, sikerül kijutnunk az olimpiára” – mondta Skaliczki László, a magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya a Franciaország elleni
31-28-as győzelem után, amikor még nem tudta, hogy az olimpiai remények később szertefoszlanak.
A magyar csapat eddig hétszer vett részt az ötkarikás játékokon, legutóbb Athénban a negyedik helyet szerezte meg a Császár Gábor, Díaz Ivo, Fazekas Nándor, Gál Gyula, Harsányi Gergő, Ilyés Ferenc, Iváncsik Gergő, Laluska Balázs, Lendvay Péter, Mezei Richárd, Mocsai Tamás, Nagy László, Pásztor István, Pérez Carlos, Szathmári János alkotta együttes.
Azt megelőzően 12 évet kellett várni arra, hogy a mieink részt vehessenek a sportvilág legnagyobb és legjelentősebb eseményén; remélhetőleg Peking után nem 2016-ban szurkolhatunk újra értük.
Ami a mostani Európa-bajnokságot illeti, ha nincs az a katasztrofális teljesítmény az izlandiak ellen a második félidőben, a magyarok ötkarikás reményei nemhogy életben maradtak volna, hanem most a Dánia elleni elődöntőre készülhetnének.
Mi több, ha nem nyolc góllal kap ki a teljesen összeomlott Skaliczki-csapat, akkor is ott lehetne az olimpiai kvalifikációs tornán.
Kézenfekvő – és végeredményben jogos is – az izlandiak elleni második félidőre kenni az egészet, hiszen utólag egyértelmű, hogy ezen úszott el minden.
A spanyolok és a franciák elleni bravúr – bármily szívet melengető volt mindkettő – sajnos nem kompenzálja azt a profikra nem jellemző betlit, amelyet csütörtökön este láthattunk.
Azért is fájó mindez, mert az izlandiaktól 1995 óta nem kaptunk ki világversenyen, és kétségtelen, hogy ők voltak a középdöntő II-es csoportjában az outsiderek; mindenki megverte őket, csak mi kaptunk ki tőlük nyolc (!) góllal.
Meg lehet még persze említeni a svédek elleni hét percet a második félidőben – amikor egyetlen gólt sem dobott, viszont hatot kapott a csapat, így a remek hajrá csak a döntetlenhez volt elegendő –, de a svédek mások, ők kis híján bejutottak az elődöntőbe. No, de az izlandiak…
Lehet mondani, hogy ha Gál Gyula egészséges, és csak megközelíti a tavalyi világbajnokságon mutatott formáját, akkor nem így alakul, de nélküle is sikerülnie kellett volna.
Kicsit több önbizalommal, kicsit több kurázsival, a legfontosabb pillanatokban kicsit nagyobb lélekjelenléttel.
És mindig csak arra az izlandiak elleni, szörnyű második félidőre lyukadunk ki…
|