Dunaferr SE - Pick Szeged 25-28 (8-16)

Dunaújváros

Dunaferr SE: Stochl, Törő 6, Grebenár 3, Tóth J., Zubai Sz. 4, Nagy K. 3, Miss 3. Csere: Mikler (kapus), Kemény, Rosta, Bozovic 6, Sándor. Vezetőedző: Kolics János. Edző: Kolics János.

A Budapest Bank Kézilabda Liga elődöntőjének negyedik mérkőzése várt ma délután kézilabdázóinkra. Mivel a hétközi találkozón sikerült megszorítanunk a címvédőt, ezért bizakodva várhattuk a mai párharcot is, igaz, mint az a találkozó előtt kiderült, sajnos újabb kulcsemberünk nélkül, ugyanis a délelőtti átmozgatáson Zubai Gábor bokasérülést szenvedett, így a fiatal irányítóra ezúttal nem számíthatott Kolics János vezetőedző.

Rémálom harminc percben

Nem kezdődött túl jól számunkra a mérkőzés, mert Puljezevic előbb Miss, majd Grebenár lövését hatástalanította, s bár Petrea bombájára Törő válaszolni tudott még, az első percekben nagyon nehezen tudtuk csak átjátszani a szegedi védőfalat. A második találatunkat csak a kilencedik percben tudtuk megszerezni, de hiába zárkóztunk fel ezzel egy gólra, a folytatás nagyon rosszul alakult a mieink számára (2-3). Együttesünk ugyanis nagyon idegesen és a sok hibával támadott, nyoma sem volt annak a nyugodtságnak, melyben Kolics János bízott a mérkőzés előtt, s ezt kegyetlenül megbüntették a vendégek.
Miközben a mieink szenvedtek, addig Andjelkovicék szinte mindenhonnan betaláltak Stochl kapujába, így mikor a 11. perchez értünk, már időt kellett kérnie Kolics Jánosnak, hogy lelket öntsön tanítványaiba (2-6). Ekkor még fel is csillant a remény, mert hiába hagytunk ki egy hétméterest, Miss és Zubai góljaival sikerült két gólra felzárkóznunk, ám itt elfogyott a lendület, s újra jöttek az elkerülhető hibák. A félidő derekától, egészen a 23. percig nem sikerült bevennünk az egyébként remeklő Puljezevic kapuját, s mivel ez idő alatt a vendégek ezt hatszor is megették, úgy tűnt, hogy korán eldől a meccs (5-13). A játékrész hajrájában már valamivel bátrabban, s eredményesebben játszott együttesünk, ám a vendégek sem akartak hibázni, így a szünethez érve még mindig nyolc fával állt jobban Vladan Matic együttese (8-16).

Nagy hajrá, de csoda nélkül

Amilyen rosszul alakult az első játékrész, olyan jól kezdődött a második, hiszen még négy perc sem telt el a félidőből, de ennyi idő is elég volt csapatunknak, hogy megfelezze hátrányát. Ehhez "mindössze" annyi kellett, hogy összeálljon a védelmünk, s végre a lerohanásaink is pontosak legyenek, s Törő sorozatban lőtt három gólja után ismét felcsillant a remény (12-16). Nagyon rosszkor jött azonban Kemény két egymás utáni kiállítása, mely megtörte a mieink lendületét, ám miután kiegészültünk, tovább sikerült faragni a hátrányból, köszönhetően elsősorban Bozovicnak, aki parádés átlövésekkel mattolta a szegediek addig remeklő kapusát (17-20).
A rutinos vendégeknél azonban mindig volt valaki, aki átlendítette csapatát a szorult helyzeteken, így hiába küzdött példamutatóan együttesünk, nem volt esélye a felzárkózásra. Ez nagyrészt Krivokapic érdeme volt, hiszen míg a mieink öt hétméterest is elhibáztak, addig a volt dunaújvárosi átlövő hétszer is betalált a büntetővonalról, s óriási szerepe volt abban, hogy háromgólos előnyüket a meccs végéig megőrizték a vendégek, s 25-28 arányú győzelmükkel, kiharcolták a fináléba jutást.
Persze együttesünket sem érheti semmilyen kritika, ám ahogy azt Kolics János is elmondta a mérkőzés után, egy Szeged-szintű gárdának egy félidőnyi előnyt adni olyan luxus, amit semmilyen csapat nem engedhet meg magának. A csoda tehát nem sikerült, viszont a kötelezőt innentől már hoznia kell együttesünknek, azaz a PLER elleni bronzcsatában meg kell szerezni a bajnokság harmadik helyét.