Nehéz sorozat várt hétvégén kézilabdázóinkra, akik ezúttal a Magyar Kupa szegedi négyes döntőjében voltak érdekeltek. Az elődöntőben azonban az MKB Veszprém gárdája volt a mieink ellenfele, s bár a meccs esélyesének a bakonyiak számítottak, a bravúr reményében várta csapatunk a szombat délutáni találkozót.

Harminc percig szoros

Nagy elánnal kezdte mindkét gárda a mérkőzést, s együttesünk egyáltalán nem ijedt meg nagynevű ellenfelétől sőt, az első percekben rendre a veszprémieknek kellett futnia az eredmény után (3-3). Mocsai Lajos együttese ekkor vette át először a vezetést, ám csapatunk továbbra is jól küzdött: nem csak egyenlített, de Törő és a remeklő Miss góljaival ismét magához ragadta a kezdeményezést, s a 11. percben már kétfás piros-fehér vezetésnek örülhettek a lelátón helyet foglaló dunaújvárosi és szegedi drukkerek (7-5).
A veszprémiek mestere ekkor állította csatasorba Perezt, s az ő bejövetele alaposan átrendezte a játék képét. A kitűnő átlövő azonnal hátára vette együttesét, s sorozatban lőtt négy góljának köszönhetően a veszprémiek produkáltak egy 4-0-s szakaszt, mellyel már ők kerültek kétfás előnybe (7-9). A folytatásban is sok gólt láthattak a szurkolók, ám hiába tapadt ellenfelére együttesünk, csak egyszer sikerült minimálisra csökkenteni hátrányunkat, mert az MKB minden dunaújvárosi találatra azonnal válaszolt sőt, a két Iváncsik, Gergő és Tamás vezérletével, a félidő végére már háromgólosra növelte vezetését a kupacímvédő (15-18).

Innen már sima

A második felvonást nagyon rosszul kezdte csapatunk, mely hat percen keresztül képtelen volt betalálni Peric kapujába, így hiába védett bravúrosan Mikler is, a gyors indításokból, s átlövésekből is veszélyes veszprémiek egymás után négy találattal keserítették a Dunaferr-drukkereket, így már a játékrész elején eldőlni látszott a találkozó (15-22). Ugyan a folytatásban valamelyest magához tért együttesünk, ám ellenfelünk ekkor már kézben tartotta a mérkőzést, s hol Eklemovics, hol Gál, vagy Ilyés találataival tartotta biztos vezetését (23-30).
A véghajrá előtt időt kért Kolics János, melyben arra hívta fel játékosai figyelmét, hogy igyekezzenek szépen befejezni a mérkőzést. A tanácsok értő fülekre találtak, s az utolsó percekben még egy nagy rohamot indított csapatuk a felzárkózásért. Bozovic, Sándor és Nagy Kornél góljai után volt oka ismét örömre a Dunaferr szimpatizánsainak, s bár sikerült megfelezni a korábban már nyolcfás hátrányunkat, 33-29 arányban a Veszprém nyerte a találkozót, s mivel a nap másik mérkőzésén sem borult a papírforma, ezért vasárnap délelőtt a PLER gárdájával mérkőztünk meg a bronzéremért.

Szoros, de győzelem

A bronzcsata előtt azonban tovább fogyatkozott addig sem túl bőséges keretünk, ugyanis a Veszprém elleni meccsen bokasérülést szenvedő Tóth Józsefre sem számíthatott együttesünk. Ennek ellenére a mieink számítottak a mérkőzés esélyeseinek, bár a fővárosiak is nagyon fogadkoztak, hogy ezúttal legyőzik a piros-fehéreket.
Két gyors góllal kezdett együttesünk, ám a PLER erre hárommal válaszolt sőt, a 8. perchez érve már két góllal állt jobban Nagy Károly együttese, azaz nem kezdtük túl jól a találkozót. Szerencsére a folytatásban magához tért együttesünk, s gyorsan egyenlített, majd Nagy Kornél bombája után már dunaújvárosi vezetést mutatott a szegedi sportcsarnok eredményjelzője (7-6). Innentől kezdve már egyértelműen a mieink irányították a játékot, s bár a PLER gárdája továbbra is nagy elánnal küzdött, állandósítani tudta vezetését a Dunaferr (13-10). Pár perccel a félidő vége előtt már öt fával álltak jobban Kolics János tanítványai, ám a véghajrában pontosabbak voltak a fővárosiak, így a szünetig két gólt ledolgoztak hátrányukból (19-16).
A második játékrészt azonban nagyon rosszul kezdte csapatunk, hiszen hét percen keresztül nem talált ellenfele kapujába. A fővárosiak eközben négyszer is betaláltak, s ahogy az első játékrészben, úgy a második elején is átvették a vezetést (19-20). A gyenge kezdés után azonban újra összekapták magukat törőék, s ismét magukhoz ragadták a kezdeményezést, ám hiába sikerült újra előnybe kerülni, a PLER egyáltalán nem szakadt le a piros-fehérekről sőt, még tíz perccel a meccs vége előtt is egyenlő volt az állás (28-28). A véghajrára azonban ismét pontosabbá vált a játékunk, ekkor már a védelem is jobban tette a dolgát, s a záró perceket 5-2 arányban megnyerve 33-30 arányban sikerült behúzni a mérkőzést, s ezzel együtt a Magyar Kupa harmadik helyét is.