A magyar válogatott számára a szövetség a nyolc közé jutást tűzte ki mint elérendő célt, tehát a csoportból való továbbjutás kötelező Hajdu János együttese számára. A mieink sorrendben Ausztrália, Románia, Szlovákia, Argentína, majd – előreláthatóan legnehezebb ellenfélként – az olimpiai bajnok Franciaország ellen lépnek pályára. A továbblépés ebből a hatosban valóban nem tűnik elérhetetlennek, sőt elvárhatónak tekintendő, hiszen valószínűleg Eszéken is több százan fognak szorítani a mieinknek.

A folytatásban csak nehezebb találkozók ígérkeznek a középdöntőben, de ne is szaladjunk ennyire előre. Előbb ismerkedjünk meg azokkal a játékosokkal, akiknek az elkövetkezendő két hétben szívből szoríthatunk a minél jobb eredmény elérése érdekében.

Igaz, legtöbbjüket egyáltalán nem kell bemutatni, hiszen a magyar keret egyik legnagyobb erőssége, hogy világversenyeken már jelentős tapasztalataik vannak, és az idős és fiatal játékosok egységes csapatot alkotnak. Egyedül Putics Barna nem volt még résztvevője nagy világeseménynek, ám a Barcelona újdonsült átlövőjét sem nevezhetjük rutintalannak, hiszen a Veszprém játékosaként a Bajnokok Ligájában és az elmúlt évben a KEK-ben már jelentős nemzetközi tapasztalatra tehetett szert.

Kapusposzton két rutinos hálóőrünk, Fazekas Nándor és Puljezevics Nenad remekül kiegészíti egymást. Nem is lehet eldönteni, hogy a két eltérő stílusú kapus közül melyik számít első számúnak, nagyban az ellenfelek határozzák meg majd, hogy melyikük fog kezdeni, de a kispadról beszállva is bármelyikük képes eldönteni a találkozót.

Talán a jobbszélső pozíciójában döntött a legnehezebben a kapitány, hiszen a kimaradó Gulyás Péter is bizonyította már, hogy hasznos és jó tagja tud lenni a nemzeti csapatnak. Ő ezúttal nem került be a szűk keretbe, igaz, ez a vb során, esetlegesen még módosítható. Így a jobbszélső pozíciójában Harsányi Gergelynek és Iváncsik Tamásnak kell megoldania a feladatokat.

A hatos felállás túloldalán, a balszélső pozícióban is van egy Iváncsik, Tamás bátyja, Gergő, akinek helye megkérdőjelezhetetlen a csapatban. A gyors indítások, a pontos heteslövések és a váratlan megoldások egyáltalán emelik az idősebb Iváncsik testvér játékának értékét. No, és a testvére és közte lévő kiváló összhangot is hasznosíthatja a válogatott. Iváncsik Gergő tehermentesítése ezen a vb-n a Dunaferr nyurga szélsőjére, Törő Szabolcsra marad, aki technikájával emelkedik ki a csapatból.

Irányítópozícióban Eklemovics Nikoláé és Császár Gáboré lesz a karmesteri pálca, előbbi higgadt, kiváló előkészítő, utóbbi váratlan, gólra törő megoldásaival képes kiemelkedni a mezőnyből.

Jobbátlövő-pozícióban Nagy Lászlótól az összes ellenfél tart, és sűrűn fordul elő, hogy rá külön embert állítanak a riválisok, a magyar csapatnak erre is fel kell készülnie, hiszen valószínűleg az összes ellenfél tudja, hogy Nagy Laci milyen kiváló félévet tudhat maga mögött a Barcelonában. Mocsai Tamásra szintén fontos feladat hárul, hiszen a mai kézilabdában egy játékos már alig képes végigjátszani egy mérkőzést azonos hőfokon, főleg nem sorozatterhelés esetén, és persze akkor is szükség van a gólokra, ha Nagy pihen. Azonban a Lemgóban edződő Mocsai már nemegyszer bizonyította, hogy képes átlendíteni a válogatottat is a holtponton, és akár Naggyal együtt is képesek hatékonyan játszani. Védekezésben is jelentős szerepük lesz.

Balátlövőben Ilyés Ferenc és Putics Barna korábban a Veszprémben is egymás alternatívái voltak (támadásban), és Hajdu János az utolsó napokban behívta Katzirz Dávidot is a Szegedből. A magyar együttes hatékonyságának egyik sarokpontja lesz a vb-n, hogy megfelelő lövésszám mellett mennyire lesz eredményes az átlövőjáték, és hogy képesek lesznek-e fiúk a lélektanilag fontos pillanatokban betalálni.

Beállóban egy rutinosabb és egy fiatal játékostól várhatóak a gólok. Gál Gyula válogatottsági számait tekintve is vezet a mezőnyjátékosok között (Fazekas Nándor kettővel megelőzi), az ő minden hájjal megkent, csibészes megoldásaira és Zubai Szabolcs lelkesedésre, harcosságára, precizitására is szüksége van a csapatnak a jó eredmény érdekében. Mint ahogy védekezésben szükség lesz Herbert Gábor blokkjaira, ellentmondást nem tűrő harcmodorára és a társak lelkesítésére is.

Ha mindez megvalósul, és a magyar csapat játékosai küzdőszellemben és játékban is azt nyújtják, amire képesek, akkor nem okozhatnak csalódást!