Dunaújváros Dunaferr SE: Szathmári, Iváncsik T. 3, Djukic 4, Kemény, Zubai 3, Kukucka 3, Törő 1. Csere: Mikler (kapus), Császár 11, Rosta 2, Nagy K. 3, Grebenár, Dénes, Sándor. Edző: Imre Vilmos.

A Szeged elleni vereséget követően talán még nehezebb találkozó várt a Dunaferr SE kézilabdázóira a Budapest Bank Kézilabda Liga hatodik fordulójában, ugyanis ma este hat órától a bajnoki címvédő, MKB Veszprém együttes látogatott a Dunaferr Sportcsarnokba.

Jó kezdés, majd megtorpanás

Nagy fogadkozások előzték meg a meccset, csapatunk ígérte, hogy megnehezíti a címvédő dolgát a rangadón. A találkozó előtt abban bízott Imre Vilmos vezetőedző is, hogy csapata sokkal jobban kezdi majd az összecsapást, mint tette azt a Szeged ellen, s várakozása szerencsére igazolódni is látszott: Djukic góljával már az első támadásból sikerült vezetést szerezni, s bár ezt még egalizálta az MKB, Szathmári védéseivel, illetve Császár góljaival pillanatok alatt kétgólos előnyre tett szert együttesünk (3-1). Sőt, Gál felelőtlen kiállítása után Iváncsik Tamás és Zubai is megvillant, s már három fával is vezettünk, de a vendégek Lazarov és Perez találataival, tartották a minimális különbséget a két csapat között (6-5). A folytatásban is nagyon kemény, küzdelmes, de sportszerű küzdelmet láthattak a kilátogató szurkolók, s bár továbbra is a mieinknél volt az előny, először Imre Vilmos kérte ki idejét, hogy picit rendet rakjon a fejekben. Ekkor Nagy Kornél góljai repítették a csapat szekerét, de hiába védett kétszer is nagy bravúrral Szathmári, könnyelmű hibákat vétettek a piros-fehérek, így ahelyett, hogy sikerült volna meglógniuk két-három találattal, a 21. percben ismét egált mutatott az eredményjelző (11-11). De még nem volt veszve semmi – gondoltuk reménykedve. A félidő hajrája viszont nagyon rosszul sikerült a mieink számára: hat perccel a félidő vége előtt ugyan még egyenlő volt, de az utolsó öt percben számtalan újvárosi technikai hiba és kihagyott ziccer borzolta a kedélyeket, míg a Veszprém köszönte szépen a tálcán nyújtott segítséget – s az első játékrész végére három góllal meglépett (16-19).

Sok hibával, esély nélkül

Mielőtt elkezdődött volna a második harminc perc, a hazai drukkerek abban bíztak, hogy sikerül újra nyílttá tenni a találkozót, de sajnos hamar rá kellett ébrednünk, hogy ez nem olyan egyszerű. A vendégek visszaálltak hatos falra, melyet csak elvétve sikerült áttörnie a mieinknek, miközben Lazarov, Perez és Gál egymás után és különösebb megerőltetés nélkül szerezte a vendégek találatait. Sajnos nőtt a fór, ötpercnyi játékot követően már hat fával vezettek a vendégek (17-23). Ezt követően már csak egyszer tértek vissza, akkor is csak halványan a dunaújvárosi remények – sikerült négy gólra csökkenteni a különbséget –, a folytatás már egyértelműen a Veszprém akarata szerint alakult: csapatunk továbbra sem találta a vendégek védekezésének ellenszerét, és ha mégis sikerült valahogy átjátszani Perezéket, vagy Peric védett jól, vagy ismét közbecsúszott egy-egy bosszantó technikai hiba. A Veszprém továbbra sem játszott semmi extrát, viszont kegyetlenül kihasználta a mieink hibáit, s egymás után szerezte könnyebbnél könnyebb góljait – az 50. percben sajnos már csak az volt a kérdéses, hogy megússza-e a kiütést csapatunk (21-30). Szerencsére sikerült elkerülni a súlyosabb zakót, mert az utolsó tíz percre beálló Mikler többször is bravúrral védett, s a vendégek védelme sem volt már olyan acélos, így Császár vezérletével visszatornázta magát hat gólra a Dunaferr – de megszorítani a Veszprémet így sem volt esélye.

A jó és többször bravúros első félidőt követően, végül sima, 36-30 arányú vereséget szenvedett a Dunaferr a sokkal összeszedettebb, taktikusabb, különösen a második félidőben saját játékával előrukkoló vendégektől. Fájdalom, most is a papírforma jött be – ez van, de lesz jobb, reméljük.