Dunaferr SE - Százhalombatta
35-19 (17-9)
Dunaújváros
Dunaferr SE: Stochl, Iváncsik 11/4, Zubai 1, Kemény, Rosta, Nagy K. 3, Törő 9/2. Csere: Szathmári (kapus), Császár 4, Sándor 1, Kukucka 1, Djukic 5, Tóth J., Dénes.

Gyorsan eldől

Ennek megfelelő elszántsággal kezdte a találkozót együttesünk, mely valósággal állva hagyta a kissé tartalékos felállásban érkező vendégeket. Védelmünk egyszerűen nem hagyta lövéshez jutni Mohácsiékat, s ha el is jutottak a vendégek a mieink kapujához, még mindig ott volt Stochl, aki úgy hárította a lövéseket, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Ráadásul az ellenfél kapuja előtt sem jöttek zavarba a piros-fehérek, akik percenként lőtték a szebbnél is szebb találatokat, így hiába kért idők Sótonyi László már a meccs elején, a tizedik percben eldőlt a találkozó. Ekkor ugyanis már kilencgólos hazai előnyt mutatott az eredményjelző, s különösen Iváncsik Tamás brillírozott, aki a félidő harmadához érve már a hat gólnál tartott (9-0).
A fölényes vezetés tudatában azonban egy picit lazábbra vette a "figurát" együttesünk, így a folytatásban már sokkal kiegyenlítettebb meccset láthattak a sportcsarnokba kilátogató drukkerek. Támadásban és védekezésben is hibázgattak Nagy Kornélék, akik egy picit korán kezdtek el a közönségnek is játszani, így a vendégek is egyre többször jutottak gólig, gólokig (14-5). Bár a vezetésünk egy pillanatig nem forgott veszélyben, a battai gárda nem engedte tovább távolodni a mieinket, s Bécsi, valamint Milicevic találataival tartották a két csapat közti nyolc-kilencgólos különbséget. A félidő véghajrájában sem változott a játék képe, s mivel minden újvárosi találatra válaszoltak a vendégek, így a szünetre nyolcgólos előnnyel vonulhatott együttesünk (17-9).

Látvány(os) kiütés

A második játékrész elején ott folytatták a csapatok, ahol az első félidőben abbahagyták. Az első tíz percben ugyanis felváltva szerezték találataikat a csapatok, s egészen a negyvenegyedik percig kellett várni arra, hogy végre meglegyen a tíz közte (23-13). Innentől azonban újra beindult a szekér. Stochl és a védelem parádézott, míg támadásban – a kisebb hibák ellenére – is sziporkázott a Dunaferr, s Törő, Djukic és Császár látványos góljainak köszönhetően ismét meglódultak a piros-fehérek.
A félidő derekán már tizenhárom góllal vezettek Imre Vilmos tanítványai, akik a folytatásban sem adták alább, s mikor Törő bravúros "hátmögötti" gólja után tombolt a publikum, már csak az lehetett a kérdés, hogy megússzák-e húsz alatt a vendégek (33-16). A véghajrában, Kertész révén azért sikerült elkerülnie a Százhalombattának ezt a szégyent, ám a piros-fehérek így is megérdemelték a közönség vastapsát. Együttesünk ugyanis ezen a mérkőzésen is kitett magáért, s olykor látványos, közönségszórakoztató játékkal, 35-19-re nyerte a mérkőzést, ilyen arányban is teljesen megérdemelten.