A múlt hét egyik legnagyobb bejelentése Császár Gábor klubváltása volt, hiszen a próbálkozó Bundesliga csapatok helyett a dán Viborg gárdájához szerződött a Dunaferr SE fiatal és tehetséges játékosa, aki júliusban utazik végleg új csapatához. A hogyanokról, és a miértekről magát, a kiválóságot kérdeztem.

Tudtuk, hogy több kérőd van, mi döntött a dánok mellett?

Szerencsés helyzetben voltam, mert én választottam. Nagyon sokáig vívódtam azon, melyik lenne a legmegfelelőbb választás. Érveket, lehetőségeket, érdekeket kellett mérlegelnem, s most úgy tűnik, jól választottam. Ez a csapat a vb után megkeresett és tettek egy ajánlatot, kérték, hogy beszélgessünk róla. Akkor még nem gondoltam, hogy őket fogom választani, hogy ők lesznek a befutók. Szóval megtörtént, mellettük döntöttem. Az érveim között elsőként az állandó játéklehetőség, a fejlődésem biztosítása volt. Számomra kell még néhány év, hogy egy spanyol, vagy német bajnokságban is meghatározó játékos legyek. A Viborgnál pedig ez mindenképpen biztosított. A játékstílusuk hasonló, mint a Dunaferré, gyors kézilabdát játszanak.

Hány évre írtál alá?

Három évet írtam alá Viborgba. Nem tudom, hogy ezt kitöltöm-e, a jövőben ez is eldől. Az elsődleges feladatom: fejlődni, fejlődni, fejlődni. Ami biztos, hogy nagy váltás elé nézek. Kilenc év után váltok, s egy ideig nem jöhetek vissza. Már e tényt feldolgozni is nagy feladat lesz. Kimegyek, egyedül leszek, egyetlen ismerős nélkül, új utat jelent.

Mit biztosítanak a szerződésed alapján?

Nagyon korrektek és szimpatikusak kint az emberek. Voltam kint két napot, meggyőződtem a feltételekről, körülményekről. Autót biztosítanak, amivel tudok járni, lakást, ahol élhetek, s mindent, ami ahhoz kell, hogy csak a sporttal és a kézilabdázással foglalkozzam. De azt hiszem, ez egy profi klubnál alapvető ma már.

Kivel költözöl?

Úgy néz ki, hogy egyedül fogok nekivágni ennek a nagy túrának, bár gondolkodtam, hogy esetleg, ha nem egyedül mennék, könnyebb lenne a hétköznapokat megélni.

Mit szóltak a társak, a csapat vezetői, a szüleid?

A kétségek között Imre Vilmos véleményét is kikértem, hiszen ő hozott a Dunaferrbe, az ő kezei között dolgoztam kilenc évig, s azt mondta, szimpatikus neki a dán kézilabda, a feltételek is, és támogatott a döntésemben. Szerinte is jó lépcsőfok ez a karrierem építésében. A szüleimet, megkímélendő, nem tájékoztattam a huzavona részleteiről, bár a terveimet tudták, csak a végeredményt közöltem velük, elmondtam nekik a céljaimat, és ezt teljes mértékben elfogadták. Amióta elmondtam, édesanyám minden meccsen itt van, megnéz, mert tudja, jó darabig nem láthat majd. A testvéreim is jól fogadták. Az egyetlen gond csak a távolság, hiszen onnan nem lehet csak úgy hazaugrani.

Felvetted-e valakivel a kapcsolatot, akik Dániában játszanak?

Bulath Anita és a Horváth Tibi tavaly ment ki Dániába, és eddig is beszélgettünk, de most ismét felvettem velük a kapcsolatot és nagyon sok pozitívumot meséltek. Ők nagyon jól érzik magukat. Elmesélték hogyan élnek, milyen az életük kint.

Esetleg Pálinger Katit is megkérdezheted, neki nem alakult minden jól.

Kati esetéről sok mindent lehetett hallani. Most is továbbáll Spanyolországba. Szerintem mindenki maga alakítja a sorsát, önmaga tudja mit vár, mire van szüksége. Kilenc évet töltöttem itt, tudtam, hogy fokozatosan kell fejlődnöm, lépnem felfelé. Tudatosan dolgoztam, hogy gyermekkoromban kitűzött céljaimat elérjem. Ez pedig az, hogy játékosként elérjek egy olyan szintre, hogy mindenki felkapja a fejét, ha pályára lépek. A Gummersbachban, a mélyvízben hirtelen töréseket szenvedhettem volna el, míg itt minden adott, hogy szépen, fokozatosan tanuljak, ugyanis huszonkét évesen bőven van fejleszteni valóm, például mentális téren, tehát kellenek ezek a lépcsőfokok, hogy igazán nagy klubokhoz eljussak.

Az új szerzőzésedben van-e különleges záradék?

Tulajdonképpen a Dunaferrben sem volt, csak a vezetőség korrekten állt a kérdéshez, közös megegyezéssel válunk el, még egy évig élő szerződésemből vásároltak ki a dánok. A velük köttetett szerződésben sincs ilyen pont, de beszéltünk róla, hogy mekkora összegért adnának tovább. Úgy érzem, két évet mindenképpen eltöltök náluk. Látható, hogy erősítik a dán bajnokságot, viszik haza legjobb játékosaikat, kevés idegenlégióst szerződtetnek. Ez is roppant megtisztelő számomra, hogy beleillek ebbe a képbe.

Nyelvkönyvet vásároltál már?

Éppen angol óráról érkeztem, ugyanis megbeszéltük a dán vezetőkkel, hogy biztosítanak számomra egy külön nyelvtanárt, odakinn pedig egy 30 éve kinn élő magyar származású menedzser segíti a dán tanulásomat, amely angolról dánra történik majd. Nekem ez is lényeges volt, hogy minden téren igyekeztek a terheket levenni a vállamról. Amikor náluk jártam, több százan odajöttek, mondták: Welcome To Viborg!, s ez is nagyon jól esett. Nagyon szeretik a kézilabdát. Nagyon bízom benne, hogy a játékstílusom megszeretik majd, és beilleszkedek közéjük.

A hűvös északhoz miként viszonyulsz?

Annyira nem más az éghajlatuk. Most is nagyon jó idő volt náluk, talán nem 30 fokos, hanem csak 26 fokos lesz a nyár, de biztos, hogy zordabb a tél. Ezt talán meg tudom majd szokni. Az ételekkel lehet majd nagyobb gondom, hiszen ők sok halat esznek, míg én falusi gyerek vagyok, és édesapám most is gyakran hozza a kolbászokat. Lehet, hogy egy táska ruhanemű helyett kolbászt, meg sonkát viszek majd magammal (nevet). A megszoksz, vagy megszöksz elmélet ismét beválik majd. Amikor kilenc éves voltam, Celldömölkre jártam iskolába egyedül. Reggel mentem, este jöttem. Nagyon nehéz volt. Tizennégy éves voltam, amikor Dunaújvárosba kerültem, szintén nem volt könnyű váltás. De szerintem könnyen és jól alkalmazkodom, nem lesz sok problémám, ezért most sem s szökést választom majd�(ismét nevet).

Ugorjunk az időben. Három év múlva mivel lennél elégedett?

A bizonytalanság sokáig nyomasztott. A szerződés véglegessé válásával is maradtak bennem kétségek � főként a kilenc itt töltött év miatt. Felhívtam a szövetségi kapitányt is, kikértem a véleményét, ugyanis világot látott ember, nagy tapasztalattal. Féltem, döntésem miként befolyásolja a válogatottságomat. Ő is teljes mértékben támogatta a döntésemet, másrészt azt szerettem volna hallani, hogy rajtam, a játékomon múlik, a keretben maradok-e, vagy sem. Az előzetes hosszú távú terveim között még egy váltás szerepel, amely vagy a spanyol, vagy a német bajnokságot jelenti, de a Dunaferrt sem zárom ki, későbbi együtteseim közül. Ám egy hosszabb külföldi időszakot is szívesen bevállalnék, úgy, hogy jó játékossá válva stabil válogatott legyek.

Zárszót mondjunk-e már most?

Mindenképpen szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek pályafutásom alatt, nagyon fog hiányozni Dunaújváros, ez a csapat. Sok társammal együtt kezdtem, barátokká váltunk. Hiányozni fognak, akik szerettek, akik megbecsülnek. Külön köszönöm a szüleimnek, a vezetőknek, az edzőimnek, a csapattársaimnak, hogy lehetővé tették, hogy egy jó csapatban folytassam pályafutásomat, mert mindezt nekik (is) köszönhetem.