Már a világbajnokság óta lehetett hallani kósza híreket, hogy a mindenki által csak Csaszinak becézett irányító továbbál. - A vb után pár héttel telefonon kerestek Dániából, hogy érdekelne-e a Viborg ajánlata. Ekkor a német Gummersbachtól és egy magyar klubtól is volt ajánlatom. Aztán egyre szűkült a kör, és végül maradt a Viborg. Persze a döntés nem volt ilyen egyszerű, sok-sok embert megkérdeztem - például Skaliczki Lászlót, Imre Vilmost - a végső elhatározás előtt - mondta az előzményekről a huszonkét éves játékos.



- Miért Dánia, és nem a Bundesliga? Az utóbbi jóval erősebb bajnokság.


- Fiatalságomból adódik, hogy még nagyon lelkis vagyok, ezért mentálisan sokat kell még feljődnöm. Ez pedig egy Bundesliga-csapatnál nem biztos, hogy előny, és a nagy megfelelni vágyás akár lelki törést is okozhatna. A skandináv kézilabdázás már gyerekkorom óta a kedvencem, az ő mentalitásuk nagyon tetszik, és ott valóban játsszák a kézilabdát. Dániában máshogy kezelik az embereket is, így itt könnyebb lesz beilleszkedni, de azért ez sem lesz olyan egyszerű, főleg egyedül. Azért a klub igyekszik könnyíteni a dolgomat, így egy harminc éve kint élő magyar menedzser segít majd túlélni a mindennapokat. Ezen túl kapok egy nyelvtanárt is, aki angolról dánra tanít. Lakást és autót is adnak, így tényleg csak a játékra kell koncentrálnom. Szerintem Viborg tökéletesen jó hely lesz a további fejlődésem szempontjából.




- Amikor új csapatod zöld mezében szignóztad a három éves kontraktust, milyen érzések kavarogtak benned?


- Kilenc szép évet töltöttem Dunaújvárosba, így amikor aláírtam, éreztem, hogy fáj. Fájt az elválás attól a helytől és azoktól az emberektől, akiknek mindent köszönhetek. Elsőként a csapattársaknak, az edzőknek, mert nélkülük nem juthattam volna el idáig. Imre Vilmos például amikor idekerültem, még az ellenőrzőmet is elkérte - szüleim enélkül el sem engedtek volna -, és ha a háttérben is, de végig ott volt mögöttem. Sokat foglalkozott velem, és ez meg is látszik. Persze mindenhez az is kellett, hogy ennyi játéklehetőséget kapjak a klubnál. A családomnak is nagy szerepe van a sikerekben, mert nélkülük Dunaújvárosba sem juthattam volna el. Sajnálom, hogy itt kell hagynom azokat a drukkereket is, akiknek örömet tudtam szerezni a játékommal. Azért nem örökre tűnök el, és később lehet, újra együtt tudunk örülni a sikereknek. Ám az életem eddig is váltásokról szólt, a szívem és az eszem azt diktálta, mennem kell. Új kihívások kellenek.




- Azért még akad tennivalód piros-fehér mezben is.


- Így van. Mivel letisztult körülöttem minden, most csak az érdekel, hogy szépen, jó játékkal búcsúzzak. Például a hétvégén a Magyar Kupa győzelem órási ajándék lenne nekem. Ott van még a Szeged elleni elődöntő. Legutóbb simán legyőztük őket, úgyhogy ez a párharc sem lefutott, sőt!




- Jövőre mondjuk Viborg-Dunaferr kupapárharcot rendeznek. Mit szólnál?


- Ez már bennem is megfordult. Nem szívesen játszanék a dunaújvárosiak ellen rögtön, de a sport márcsak ilyen szituációkat hoz...