Dunaferr SE - CAI BM Aragon 29-30 (13-16)

Dunaújváros, 1200 néző

Dunaferr SE: Stochl, Miss 5, Bozovic 3, Rosta, Kemény, Zubai Sz. 4, Törő 7. Csere: Mikler (kapus), Zubai G. 4, Nagy K. 3, Sándor, Mino, Tóth J. 2, Ancsin 1. Edző: Kolics János.

Szikrázóan kemény csata – meglehetősen kevés eséllyel: előzetesen ezt ígérte a gárda híveinek csapatunk ma esti összecsapása a Dunaferr Sportcsarnokban. Nem elég, hogy a mieink erősen tartalékos felállásban kezdték a találkozót – eltiltás miatt hiányzott Grebenár Gábor, de Bakos, Szalafai és Putics játékára sem számíthatott Kolics mester, míg Törő Szabolcs csak az utolsó pillanatban, edzés nélkül vállalhatta a játékot –, az ellenfél a lehető legbikább összeállításban kezdhetett.

Őrjítő kezdet

Hogy ez mit is jelent pontosan, azt a kezdetetekkor mindenki láthatta: a tavaly hazai pályán még tíz góllal legyőzött Zaragoza egy év alatt jelentős bevásárlásokkal operált. A válogatottak sorát felvonultatott csapatban két svéd válogatott is szerephez jut, új igazolás a szerb Stankovic, és Milorad Krivokapic öccse, Marko is az Aragont erősíti – és akkor a "régiekről", például a beállós Prendesről vagy a szélső Cartónról még nem is beszéltünk.
Aligha véletlen, hogy eszelős irammal, gyors gólváltásokkal kezdődött a találkozó (Zubai Gábor bátor támadójátéka már ekkor feltűnő volt!), ám gyorsan kitűnt, hogy nagyot téved, aki arra számít, hogy a mieink tempóval ellensúlyozhatják a spanyolok erőnléti és magassági fölényét. ­Egál után három góllal meglépett az ellenfél, szerencsére egy Stochl-bravúr és egy szépségdíjas Nagy Kornél-gól az 5. percben látótávolságon belül tartotta a Zaragozát (3-5).
Ráadásul a fiúk elhitték, hogy lehet keresnivalójuk a nemrégiben a Barcelonát is két vállra fektető ellenféllel szemben: magyar pályán ritkán látható iramot mentek a csapatok, s bár Miss góljával kiegyenlített a Dunaferr, elég volt néhány apró hiba és egy pici megingás hátul, máris két góllal "büntettek" a spanyolok. A válasz sem késlekedett: előbb Zubai Szabolcs két gólja visszahozta a piros-fehér reményeket, majd ismét Nagy Kornél bombájának tapsolhattunk, s mire felocsúdtak a meglepett ibériaiak, egy szép indítás után Törő a szélről vette be a spanyol kaput; a 17. percben a meccs során először vezettünk (10-9)!

Spanyol rohamok, magyar tartás

Ezt a képtelen helyzetet persze az Aragon sem hagyhatta annyiban: öldöklő – ugyanakkor mindvégig roppant sportszerű – csata folyt a pályán, Stankovic "talpról" vette be a mieink kapuját, míg a Dunaferr támadások végén a cserekapus Hernández parádézott; újra fordított az ellenfél, ráadásul Krivokapics kiállítása után hátrányból is négy gólra tudta növelni előnyét a Zaragoza (11-15).A mieink dicséretére legyen mondva, ekkor sem adta föl a fiatal dunaújvárosi együttes – a játékrész hajrájában egy gólt faragott a hátrányból a Dunaferr (13-16).
A második félidő elején minden ugyanott folytatódott, ahol az első felvonás abbamaradt: kegyetlen csata, masszív védelmekkel és – mély sajnálatunkra – spanyol fölénnyel: bár sikerült felkapaszkodni két találatra, elég volt egy minutum ahhoz, hogy a 36. percre megduplázza előnyét az Aragon (14-18). Ekkor sem roppant azonban össze Kolics János együttese, sőt: fejben roppantul egységes maradt, ráadásul küzdeni tudás terén is csillagos ötösre vizsgázott a csapat. Egyszer sem engedte megnyugtató előnyhöz jutni ellenfelét a dunaújvárosi gárda, sőt, Miss és Tóth szép góljaival a 40. percben újra kettőre jött föl a Dunaferr. A mieink foggal-körömmel harcoltak, az elfáradó Stochl helyére beállt Mikler Roland is bemutatott pár szép bravúrt – s egy álomszép kombináció végén Zubai Szabolcs góljával újra csak egy találat lett a két gárda között (19-20).
Ez persze újra "bevadította" az ellenfelet: Prendes találataival ismét megléptek a spanyolok, de ekkor ismét Zubai Gáboron volt a gólgyártás sora – fiatal játékosunk kétszer is bevette a spanyol kaput, egy perc nyugtot sem hagyott ellenfelének a Dunaferr (22-24).

Kegyetlen végjáték

És mindez semmi sem volt a második játékrész második feléhez képest: a spanyolok korábban lehengerlő játékát egyre többször blokkolta a mieink erőszakos védelme, s miközben a szintén ifista tehetség, Ancsin Gábor is feliratkozott a góllövők listájára (méghozzá sistergő bombával!), lassan közelebb merészkedett ellenfeléhez a Dunaferr.Pillanatnyi szünet nélkül folyt a hatalmas csata, s végre nemcsak a mezőnyjáték, de az eredményjelző is egyenlő erők küzdelméről tanúskodott. Sőt: Törő biztos kézzel értékesített büntetője és Nagy Kornél szív- és hálószaggató bombája után két góllal (!) a mieink vezettek a 25. percben (28-26).
A következő – kegyetlen – percekben is tartotta karcsú előnyét a dunaújvárosi gárda, s egészen a véghajráig úgy tűnt, sikerül behúzni a bravúros győzelmet. A spanyol armada azonban a végjátékban is bizonyította erejét (és rutinját, tegyük hozzá azonnal) – előbb kiegyenlített, majd egy balszerencsésen véget ért Dunaferr támadás után a vezetést is átvette az Aragon: és ebből a lefújásig nem is engedett a favorit, a kicsiny, de roppant lelkes és példásan sportszerű zaragozai tábor legnagyobb örömére 30-29 arányú győzelmet aratott.
De hogy a mieinknek nincs okuk szégyenre, az is biztos: az utolsó pillanatig kiélezett küzdelemre kényszerítették a világ egyik legkeményebb bajnokságának élmezőnyében vitézkedő ellenfelüket!

Mestermérleg

Elégedett volt "fiai" játékával Kolcis János vezetőedző is; mint a Dunaferr mestere a lefújást követő villámértékelésében elmondta, kicsit megilletődötten kezdte a meccset csapatunk, de különösen a második félidőben hatalmas akaraterőről tett tanúbizonyságot minden játékos:
– Ilyen mérkőzésekért érdemes élni, sportolni, csapatot irányítani – de meggyőződésem, hogy szurkolóként meccsre járni is. Minden szempontból elégedett vagyok, köszönöm a csapatnak, hogy végig hajtottak, ilyen nagyot küzdöttek. Hadd emeljem ki a két ifjúsági korú tehetségünk, Zubai Gábor és Ancsin Gábor játékát, de természetesen a többiek teljesítményével is maradéktalanul elégedett vagyok – játék tekintetében különösen a második félidő ad okot a bizakodásra. Kis szerencse és némi rutin kellett volna a még nagyobb sikerhez – de vereség ide vagy oda, szentül hiszem, hogy az ilyen összecsapások révén lehet a legtöbbet tanulni, fejlődni, ezekből a csatákból lehet legtöbbet meríteni!