Pick Szeged - Dunaferr SE 27-23 (13-14)

Szeged

Dunaferr SE: Mikler, Miss 3, Zubai Sz. 1, Tóth J., Kemény, Nagy K. 4, Törő 6. Csere: Stochl (kapus), Grebenár 3, Zubai G. 4, Sándor Á., Bozovics 2. Edző: Kolics János.

A bajnoki elődöntő harmadik mérkőzése várt ma este kézilabdázóinkra, akik újra Szegedre utaztak, hogy megmérkőzzenek a címvédő Pick gárdájával. Bár a meccs esélyesei a hazaiak voltak, együttesünk elszántan, a Dunaújvárosban aratott győzelem után a bravúr reményében várta a sorozat újabb felvonását.

Nem "ijedt nyuszik"

Ennek ellenére a házigazdák számára kezdődött jobban a találkozó: az első három támadásukból kétszer is betaláltak Krivokapicsék, s bár a mieink elkezdtek kapaszkodni, a 6. perchez érve még mindig kétfás hazai előnyt mutatott az eredményjelző (4-2). Hiába azonban a félelmetes szegedi publikum, együttesünk egyáltalán nem keltette ijedt nyuszi benyomását (ahogy azt tegnap Puljezevic kapus prognosztizálta), s fokozatosan ledolgozta hátrányát – a 12. percben Törő harmadik találatával kiegyenlített a Dunaferr (6-6).
Eddig sem volt csúnya, a folytatás viszont egyenesen álomszerűen alakult a mieink számára: hiába vette még egyszer vissza a vezetést a házigazda, Törő újra egyenlített, majd Mikler bravúrjai után sorozatban négy gólt lőtt együttesünk úgy, hogy a vendéglátók nem "találtak" egy gólt sem, így a 20. percben, 7-11-es állásnál már időt kellett kérnie Vladan Maticnak, hogy rendbe szedje tanítványait.
A játékrész hajrájához érve elkezdett lejteni a hazai pálya: előbb Nagy Kornélt, majd Grebenárt állították ki a játékvezetők, s a fórokat gólokkal büntették a szegediek, akik közül ezúttal is Krivokapics volt a hős – öt perccel a játékrész vége előtt újra egyenlő volt az állás (12-12). A mieink azonban nem pánikoltak, s Miss, valamint Nagy góljaival újra megléptek ellenfelüktől; s bár "Krivo" újra bevette Mikler kapuját, a szünetre így is a mieink vonulhattak egyfás vezetéssel (13-14).

Fej-fej mellett

A második felvonás elején újra Krivokapics villant, ám a hazai sztár találatára Bozovic, majd Nagy Kornél válaszolt – majd akár tovább is növelhettük volna előnyünket, ám Törő újabb hétméterese után ezúttal a hazaiak örülhettek, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, az elszalasztott esélyt három góllal büntette a hazai gárda – és ezzel a sorozattal a 39. percre utolérte csapatunkat (17-17).
A folytatásban, ha lehet, még nagyobb izgalmakat élhettek át a szegedi sportcsarnok drukkerei: hol a mieink, hol a hazaiak álltak jobban egy találattal, ám még tíz perccel a meccs vége előtt sem lehetett megjósolni, hogy melyik gárda örülhet majd a végén (21-21).

Hazai hajrásiker

Jöhetett tehát a véghajrá, amelyből az elmúlt két mérkőzésen felemás teljesítményt nyújtva jött ki együttesünk – az első találkozón az utolsó tíz percben egy gólra sem voltunk képesek, míg idehaza éppen ekkor sikerült végleg megroppantani a vendégeket, így kíváncsian vártuk, hogy ezúttal melyik arcát mutatja a csapat. Egy ideig úgy tűnt, hogy a történelem ismétli önmagát, mert miközben a mieink öt percen keresztül képtelenek voltak átverni Puljezevicet, addig a szegediek közül Andjelkovic, Bajusz és Krivokapic is betalált, így eldőlni látszott a találkozó (24-21).
Bár Nagy Kornél két bombája után még volt esély a szoros végjátékra, az utolsó négy percben már csak két hazai találatnak őrjönghetett a szegedi publikum, így végül a bajnoki címvédő 27-23 arányban megnyerte a mérkőzést, s újabb sikerével 2-1-es vezetésre tett szert a három győzelemig tartó párharcban.
Együttesünket azonban egy rossz szó sem érheti, s ha vasárnap is ugyanilyen elszántsággal küzd, akkor a Dunaferr Sportcsarnokban ismét kiegyenlítheti a sorozat állását.