Dunaferr SE - Százhalombatta 39-19 (21-7)

Dunaferr SE: Stochl, Szalafai 3, Bajusz 3, Zubai G. 3, Zubai Sz. 2, Grebenár 6, Törő 8. Csere: Mikler (kapus), Kemény, Bakos 2, Sándor 4, Hajdu 1, Miss 7. Edző: Kolics János.

A Balatonfüred elleni fájó vereség után a Százhalombatta gárdáját fogadta ma este csapatunk a sportcsarnokban, méghozzá a biztos győzelem reményében. A mieink közül sem Nagy Kornél, sem Rosta Miklós nem állhatott a csapat rendelkezésére, ám ennek ellenére sem okozhatott gondot a győzelem megszerzése együttesünknek.

Mint a villám

Ennek megfelelően kezdte a találkozót együttesünk, mely első két támadásából is gólt szerzett, s a folytatásban sem adott kegyelmet ellenfelének. Miközben a védelem kiválóan működött, Stochl parádézott a kapuban, addig támadásban nagyon gólerősen játszott a Dunaferr, s sorozatban lőtt góljai miatt már a 10. percben időt kellett kérnie a vendégek mesterének (8-2).
A rövid pauza után sem tört meg a mieink lendülete, sőt: miközben a battai egylet szinte képtelen volt bevenni a heteseket, átlövéseket, ziccereket védő Stochl kapuját, addig a túloldalon Grebenár, Törő és Szalafai is ontotta a gólokat, így egyáltalán nem volt meglepő, hogy a 20. percben már tíz fával álltak jobban a mieink (14-4). A záró tíz perc már valóságos örömjátékot hozott, így a félidei szünetre már tizennégy gólos vezetéssel vonulhatott csapatunk (21-7).

Kiengedve is fölényesen

A második harminc percet ott folytatta csapatunk, ahol az előzőt abbahagyta: A csereként beállt Mikler, valamint a továbbra is kitűnően működő védelem eszén sem tudtak túljárni a vendégek, s miután a gyors leindításoktól, valamint a felállt fal elleni támadásokból is számolatlanul lőttük góljainkat, már csak az lehetett a kérdés, hogy megdobja-e a negyven gólt együttesünk (29-9).
Úgy tűnt, hogy csapatunk remek úton halad a lelátón ülők kitűzött céljai felé, hiszen bő negyed órával a mérkőzés vége előtt már 34-11 arányban vezetett, s ekkor bizony úgy tűnt, hogy még a hatalmasnál is nagyobb zakóba szalad bele a Százhalombatta.
Az utolsó negyed órában azonban már csökkent a figyelem, igaz ehhez az is kellett, az ekkor már teljesen felforgatott felállásban pályára küldött piros-fehér csapat meglehetősen sok hibával játszott. Egymás után négy hétméterest is elhibáztak a mieink, akik emellett számtalan ziccert is kihagytak, s bár az utolsó tizenöt percben a Batta volt a jobb, végül 39-19 arányban megnyertük a mérkőzést, méghozzá ilyen arányban is teljesen megérdemelten.

Mestermérleg

A biztos győzelemnek természetesen Kolics János vezetőedző is örült, ugyanakkor csapatunk szakmai vezetője azt is elmondta, hogy miért sikerült a korábbinál gyengébbre a meccs befejező szakasza.
- Első félidei védekezésünkkel, kapusteljesítményünkkel, valamint a gyors lerohanásokból szerzett góljainkkal sikerült megfelelő alapot nyújtanunk ahhoz, hogy a második félidőben már a fiatalokat is pályára tudtam küldeni, ők azonban ezúttal nem éltek a bizalommal.