Győzött a jobb
dferrhandball.com 2008.10.16. 15:35
Dicséretesen küzdöttek a mieink, de végül meg kellett hajolniuk a nagyobb tudás és a hosszabb cserepad előtt: 28-22 arányban múlta felül csapatunkat a címvédő Veszprém gárdája a Dunaújvárosi Sportcsarnokban rendezett ma esti rangadón.
Dunaferr SE - MKB Veszprém KC
22-28 (10-13) |
|
Dunaferr SE: Stochl, Törő 3, Grebenár 2, Zubai G., Zubai Sz. 3, Bajusz 5, Miss 5. Csere: Mikler (kapus), Kemény, Sándor 2, Szalafai 2, Bakos.
Edző: Kolics János. |
|
Kőkemény találkozó várt ma a Dunaferr SE férfi kézilabdázóira, akik este hat órától a bajnoki címvédő és KEK-győztes MKB Veszprém együttesét fogadták a sportcsarnokban. Mivel a vendégek tavaly óta tovább erősödtek (most is négy olyan játékos maradt ki a meccsre nevezett játékosaik közül, akik bármely más együttesben alapemberek lennének), míg a mieinktől két alapember is hiányzott, ezért nem mi voltunk a találkozó esélyesei, ám a sportcsarnokot megöltő nézősereg abban bízott, hogy szoros, élvezetes csatát vívunk a bajnoki címvédővel.
A mérkőzés előtt ünnepélyes pillanatoknak lehettünk szemtanúi, ugyanis ekkor búcsúztatták el az egyesület korábbi ügyvezető elnökét Perjámosi Sándort, valamint feleségét, a Dunaferr SE úszószakosztályának korábbi vezetőjét, Perjámosiné Tóth Erzsébetet, akiknek vastapssal köszönte meg a lelátó népe a több évtizedes munkát.
Hullámhegyek, hullámvölgyek
Hatalmas rohanással, sorozatos kapusbravúrokkal indult a mérkőzés, hiszen mind Stochl, Mind Peric egymás után hatástalanította a lövéseket. A majd ötperces gólcsendet Ilyés törte meg, s bár erre még volt válasza Bajusz révén a mieinknek, a folytatás a vendégek szája íze szerint alakult. Peric továbbra is szenzációsan védett, ziccereket, hétméterest is hárított, s bár a túloldalon Stochl is kiválóan teljesített, a ziccerek ellen ő sem nagyon tudott mit tenni, így szűk tíz perc alatt négy fával meglépett a Veszprém (1-5).
Időt is kért Kolics János, hogy rendet rakjon a fejekben, s úgy tűnt, hogy ez sikerült is, mert a következő öt percben nagyot változott a játék képe. A mieink nem csak védekezésben, hanem támadásban is feljavultak, s a hazai szurkolók legnagyobb örömére, Bajusz és Miss duplájával előbb kiegyenlítettek, majd a 16. percben, Zubai Szabolcs találatával már a vezetést is átvették (6-5).
Öregember, nem vénember
Azonnal változtatott együttesén Mocsai Lajos is, aki pályára küldte a "nagy öreget", Perez Carlost, s az ő beállítása ismét lendületbe hozta a vendégeket. A válogatottságra ismét felkért átlövő ugyanis egymás után háromszor is bevette az addig remeklő Stochl kapuját, s bár csapatunk továbbra sem engedte meglógni ellenfelét, állandósult a vendégek egy-két gólos vezetése. A véghajrában ráadásul újabb ziccereket hagytunk kihasználatlanul, melyeket Vujin büntetett két újabb találattal, így végül a vendégek vonulhattak háromfás előnnyel a félidei pihenőre (10-13).
Volt tehát örömre és bosszúságra is oka az első félidőben csapatunk drukkereinek, s bár nem szokásunk, ezúttal mégis kitérnénk egy olyan tényezőre is, ami alapvetően befolyásolta a mérkőzés alakulását. Az Andorka, Hucker játékvezetői kettősről van szó, mely rettentően rossz szellemben vezette az első játékrészt, mindkét csapat kárára sokat tévedett, ám nem véletlenül érezhették azt a hazai szurkolók sem, hogy a játékvezetők talán a kelleténél is jobban tisztelték a veszprémi sztárokat, pedig finoman szólva sem ez lenne a feladatuk.
Becsületes helytállás
A második felvonást sajnos ismét rosszul kezdtük, hiszen az első tíz percben mindössze egy gólt tudtunk dobni a továbbra is parádésan védő Pericnek. Eközben a vendégek ugyanezt megtették négyszer is, így a 40. percre megduplázták félidei előnyüket (11-17). Az egyre több kiállítással tarkított találkozón továbbra is hatalmas csata dúlt a pályán, melyben elsősorban a védelmek remekeltek, így egyik csapat sem tudott könnyű gólokat elérni, s beállt a két gárda közti öt-hatgólos különbség (17-22).
Az 50. percben Bajusz találatával még sikerült felzárkózni négy találatra, ám ismét jött Peric és Perez, akik valósággal megbabonázták a mieinket, s ismét visszaállították Veszprém hatfás vezetését (19-25). Innentől kezdve már csak az volt a kérdéses, hogy sikerült-e még felzárkóznia valamennyire csapatunknak, s bár a mieink az utolsó percig nagy akarattal küzdöttek, a véghajrában sem nagyon tudtak mit kezdeni a vendégek kapusával, így a bajnoki címvédő végül 22-28 arányban megnyerte a mérkőzést.
|