Eszék, 3000 néző, vezette: Sztanojevics, Viskeruna (szerbek

MAGYARORSZÁG: Puljezevics (kapus), Törő 3, Nagy 4, Gál 4, Eklemovics 2, Ilyés 5. Csere: Fazekas (kapus) Herbert, Iváncsik T. 2, Mocsai, Zubai, Császár 2, Katzirz. Szövetségi kapitány: Hajdu János.

FRANCIAORSZÁG: Omeyer (kapusok), Abalo 4, Fernandez 5, Karabatic 5, Sorhaindo 2, Narcisse 5, Guigou 3(2). Csere: Barasec, Dinart 1, G. Gille 2, Kempe, Ostertag, Szövetségi kapitány: Claude Onesta.

Kiállítások: 2 ill. 0 perc

Hetesek: 0/0 ill. 2/2

Olimpiai bajnokkal vágtunk neki az olimpiai bajnokok elleni csatának, amikor a magyar és a francia nemzeti csapat bevonult a küzdőtérre, a lelátón már el is foglalta helyét a szegedi kenukirály, a pekingi játékokon megdicsőülő Vajda Attila.

A piros-fehér-zöld színkombináció népszerűbb volt az eszéki sportcsarnokban, mint korábban bármikor. A széksorok között, a lépcsőn ülve, a tetőszerkezeten csüngve mindenki ugyanazt a rigmust kiáltotta teli torokból: ria, ria, Hungáriaaa!!! Szigorúan három a-val és három felkiáltójellel.

A hangulat leírhatatlan, ami leírható: óriási meglepetésre nemcsak Putics Barna, hanem Iváncsik Gergő is kimaradt a mérkőzésre nevezett tizennégy fős keretből. Hajdu János ezek szerint még mindig neheztel a szlovákok ellen heteseket elszórakozó Puticsra, az idősebbik Iváncsik-fivért - aki eddig szinte végig játékban volt – viszont már a zágrábi középdöntőre pihenteti.

És elkezdődött a várva várt presztízscsata. Ki más, mint a csapatkapitány, Nagy László nyitotta a gólok sorát, felugrás nélkül, talpról bombázott Thierry Omeyer kapujába. A jobbátlövőt a balátlövő követte, Ilyés Ferenc szédületes löketét sem védhette a francia kapusiskola ékköve.

Bő négy és fél perc elteltével született meg az első gall gól, Daniel Narcisse avatta fel az egyébként szenzációs formában védő Puljezevics Nenadot. Kisvártatva Luc Abalo egyenlített.

A védelmünk olykor megingott, a támadójátékunk pedig akadozott, Puljezevics minden képzeletet felülmúló bravúrjai tartották a lelket a válogatottban. A szövetségi kapitány meglepően korán, a 15. percben, 5-3-as francia vezetésnél időt kért, a játékmegszakítás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Nagy ugyan szépített, ezt követően azonban kilenc perc után nyitottuk csak újra ki a gólcsapot. Alaposan belerondított az összképbe, hogy közben a túloldalon hat találatot szorgoskodtak össze a franciák.

Úgy voltunk 13-8-as hátrányban a szünetben, hogy Gál Gyula az utolsó másodpercben köszönt be. Fel volt adva tehát a lecke, nem voltak irigylésre méltó helyzetben kézilabdázóink. A második félidő úgy kezdődött, ahogyan az első: két szívet melengető magyar felvillanással.

Törő Szabolcs után Iváncsik Tamás lódult meg és értékesített ziccert. A háromgólos hátrányból nem lett kettő, lett viszont később nyolc. Nikola Karabatic és Jerome Fernandez ritmust váltott.

A 43. percben 23-15 állt a táblán, a magyaroknak a játéka, a franciáknak a szurkolótábora hullámzott. Szakvezetőnk ismét közbeszólt, drámai változást azonban ez a fejtágítás sem hozott. Vagy mégis?

A demoralizáló 26-16-ról az utolsó reménysugárral felérő 26-20-ra kozmetikáztuk az állást, így az 52. percben Claude Onesta kérte ki idejét. Nyolc perc, hat gól, lehet itt még valami? Nem.

A mai program a lehető legrosszabbul alakult a számunkra, hiszen a románok kikaptak a szlovákoktól, mi pedig a franciáktól 27-22-re. Így egyetlen pontot viszünk csupán magunkkal a középdöntőbe. Folytatás szombaton, Zágrábban.