"Győzni jöttetek vagy kikapni? Nem látom a tüzet a szemekben -- hergelte egy leleményes szurkoló a médiabuszra keveredve a sajtómunkásokat, útban a sportcsarnok felé. -- Ez sérült, az sérült, na, ne csináljátok már, mi ez, valami depresszióbusz? Nem remélem, hanem tudom, hogy begyűjtjük a két pontot a svédek ellen." A próféta szóljon belőled barátom, gondoltam magamban.

Miután elfoglaltam a helyem a pályaszéli sajtóhelyek egyikén, a lelátót pásztázva nyomban feltűnt, hogy azért egészen más az atmoszférája egy délután fél ötös felvezető svéd meccsnek, mint egy horvátnak este fél kilenckor, főműsoridőben. Az ezerfős piros-fehér-zöld és a kéttucatnyi sárga-kék tábortól eltekintve üres grafitszürke székek arzenálja tárult elénk.

Válaszra várt még a nap kérdése: a rövidke pihenő elegendő volt-e ahhoz, hogy újra felszívja magát a magyar válogatott. További nehezítő körülmény: Eklemovics Nikola és Nagy László sérülése, előbbinek véget is ért a torna lovaglóizom-húzódása következtében, utóbbinak a kézközépcsontja nem tört, nem repedt, viszont alaposan bedagadt a zúzódás miatt.

Arról szóltak a hírek, hogy a labdát is alig bírja megfogni, csapatkapitányunk ehhez képest helyet kapott a kezdőcsapatban, sőt az első félidő jelentős részében a pályán is volt. Ragasztott is három gólt a svéd kapuba, igaz négy kimaradt kísérlet is a statisztikai lapjára került. Parádésan kezdtünk, előbb 4-1-re, majd 5-2-re vezettünk, csakhogy máris jött a hullámvölgy. Mire kilábaltunk belőle, úgy kaptunk ötöt, hogy közben egyet sem lőttünk.

A játékrész hajrájának háromgólos előnnyel vágtunk neki (16-13), de nagyon elszúrtuk a végét, ismét gödörbe kerültünk. Megint csak ötös skandináv sorozatot nyeltünk le, féltávnál kettővel mentek az észak-európaiak. Ehhez persze kellett a szemtelenül elfogult német bírópáros is, többé nem nagyon szabadna a Lemme, Ullrich duót kézilabdapálya környékére engedni.

A folytatásra még inkább felpaprikázták magukat a derék magyar legények, a 41. percben át is vették a vezetést a svédektől Iváncsik Gergő szélsőgóljával. Császár Gábor kitűnően helyettesítette Eklemovics Nikolát: egyre másra osztogatta a forintos labdákat, ha kellett, be is fejezte az akciót.

Ilyés Ferenc akkor lőtt gólt, amikor a szaggatott környékén járt, szerencsére nem ritkán tévedt arra. Fazekas Nándorról se feledkezzünk meg, a Gummersbach kapusa őrületbe kergette a svédeket. A kiemelkedő egyéni teljesítmények ellenére a két Jonas, Källman és Larholm repítette a skandinávokat: egy lépéssel a magyarok előtt jártak.

Az 53. percben egy labdaszerzés után Nagy László lódult meg, lerántották: hetes és két perc. Az extraklasszis teljesítményt nyújtó Császár Gábor pedig bevarrta a büntetőt. Abban reménykedtünk egytől egyig, hogy ez lesz talán a fordulópont. De messze volt még a vége. Másfél perc volt hátra, amikor 30-30-as állásnál a csereként beálló Harsányi Gergely villanásával "megléptünk" eggyel.

Egy időkérés Ola Lingrentől, egy Hajdu Jánostól, de az eredmény már nem változott. Csodálatos győzelem Svédország ellen, még a német bírópáros sem húzta keresztül a számításainkat.