A januári horvátországi vb-t követően Bécsben tért vissza a pályára a válogatott, a hétvégi négycsapatos Samsung Kupán Tunézia ellen következett az első erőfelmérő.

Hajdu János kapitány elsősorban a csapatépítésre, a nyitott védekezés gyakorlására fektette a hangsúlyt. Így vált szabaddá az út hosszú sérülésből felépült játékosok, korábbi junior vb-bronzérmes tehetségek, a magyar élvonal csiszolatlan gyémántjai előtt. A világbajnoki 6. helyezést elért csapatot mindössze öten (Fazekas Nándor, Császár Gábor, Putics Barna, Zubai Szabolcs, Harsányi Gergely) képviselik a tornán.

A fiatal gárda magabiztos támadójátékkal és fegyelmezett védekezéssel nyitott, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Putics, Zubai és az újonc irányító Lékai versenyt csináltak a góllövésből, Liszkai pedig jól kezdett a kapuban. Az afrikaiak közül talán csak Hammed tűnt motiváltnak (a fehérmezesek első négy gólját elvállalta). A félidő közepén elhúztunk (14-7 is volt az állás), aztán lassan, de biztosan magunkra húztuk az ellenfelet, a labdák elszórásának, és néhány elkerülhető védelmi hibának köszönhetően a szünetre három gólra feljött Tunézia.

A második félidő forgatókönyve kísértetiesen hasonlított az elsőére. Ismét bekezdtünk, a magyar rohamokat nyögték Tunéziai fiai. Cunder, kínai figura, bombagól, volt itt minden, na és Lékai, a húszéves Lékai. A PLER irányítójának fantáziadús játéka, gyilkosan precíz passzai és lövései rendkívül kellemes meglepetést jelentettek. Elég az hozzá, hogy hatból hatszor hálóba lőtt. Persze Zubai sem tétlenkedett, és Gulyás ellenszerét sem igazán találták.

Az a fránya hajrá megint a tunéziaiaké volt, de a meccset nem engedtük ki a kezünkből, és végül 31-29-es, kétgólos győzelmet arattunk. Két újoncot avatott a kapitány, Lékai mellett a Dunaferr 18 éves átlövője, Ancsin Gábor is remekül helytállt címeres mezben.