Dunaferr SE - Kecskemét 32-20 (17-7)

Dunaferr SE: Mikler, Törő 8, Nagy K. 5, Kemény 1, Bajusz 1, Grebenár 1, Miss 3. Csere: Stochl (kapus), Rosta 2, Sándor 2, Zubai G. 1, Bagaric 6, Szalafai 1, Ancsin 1. Edző: Imre Vilmos.

A bajnoki alapszakasz utolsó hazai mérkőzése várt ma kézilabdázóinkra, akik este hat órától a kilencedik helyen álló Kecskemét együttesét fogadták a Budapest Bank Kézilabda Liga huszonötödik fordulójában.

Osztálykülönbség

Hazai pályán nem is lehetett más a célja csapatunknak, csak a győzelem magabiztos megszerzése, s együttesünk ennek megfelelő szellemben kezdte is a mérkőzést. Bár a meccs első találatát a vendégek jegyezték, Miss két góljával, valamint Mikler bravúrjaival hamar fordított a Dunaferr. Kemény József szezonbeli első találata után már két góllal mentünk, s bár ezen még szépíteni tudott a vendégcsapat, a folytatásban már az történt a pályán, amit Imre Vilmos és együttese elképzelt. Miközben Mikler sorozatban mutatta be bravúrjait, addig a mieink szinte minden támadásukból gólt értek el, így egyáltalán nem volt meglepő, hogy Skaliczki László már a tizenegyedik percben kénytelen volt időt kérni (7-2).
Ez sem segített azonban a Kecskemét gárdáján, mert a továbbiakban is a mieink akarata érvényesült. Bár egy-két támadást elrontott, így is könnyedén növelte előnyét a kiválóan védekező Dunaferr, melyben Bagaric, Törő és Rosta vállalta magára a gólszerzés szerepét, így a félidő véghajrájához érve már csak az volt a kérdés, hogy mikor számol rá tizet a vendégekre együttesünk (13-5). Erre a 24. percig kellett várni, s bár ezt követően egyszer már egy tucattal is vezetett csapatunk, a félidő utolsó két gólját Bertáék szerezték, így 17-7-es hazai előnnyel vonulhattak pihenőre a csapatok.

A lazítás is belefért

Sokáig úgy tűnt, hogy a második etapban sem enged a szorításból csapatunk, mely ott folytatta, ahol az első játékrészben abbahagyta. A Csereként beállt Stochl mágnesként vonzotta a játékszert, míg az egyébként szintén jól védő Kovács Róbertet alaposan megszórták a mieink, így újabb tízpercnyi játékot követően már tizennégy góllal álltak jobban a piros-fehérek (24-10). Ezzel azonban még nem volt vége az újvárosi száguldásnak, mert az ezt követő öt percben további három hazai gólnak is örülhettünk, s a félidő derekán már 27-10-es hazai vezetést mutatott az eredményjelző.
Újabb időkéréssel próbált rendet teremteni tanítványai fejében a kecskemétiek vezetőedzője, s ez el is érte célját, mert az utolsó negyed órában alaposan megváltozott a játék képe. Persze ehhez kellett együttesünk is, mely fölényes vezetése tudatában már sokkal könnyedebbre vette a figurát. Támadásban - talán a cserék miatt is - kissé megakadtunk, míg védekezésben elmaradtak az ütközések, így a találkozó záró negyedét végül a vendégek nyerték öt góllal.
Igaz, túl büszkék így sem lehetnek teljesítményükre, mert a közel háromnegyed órán keresztül sziporkázó Dunaferr végül 32-20 arányban megnyerte a találkozót, méghozzá ilyen arányban is teljesen megérdemelten.