Másfél héttel ezelőtt még százszázalékos teljesítménnyel állt a csoport élén a magyar válogatott, amely a szlovákok elleni hazai meccsen lényegében le is zárhatta volna a továbbjutásról szóló kérdést. Szombathelyen azonban 30–29-re kikaptak a mieink, ezzel egycsapásra kétségessé vált az Eb-részvételük. A csorbát Horvátországban majdnem sikerült kiköszörülni, ám a zadari meccsnek is egygólos vereség lett a vége, így az utolsó fordulóra maradt a döntés.

A képlet egyszerű, ha nyerünk vagy döntetlent játszunk, akkor mi jutunk tovább, ha a szlovákok győznek, akkor a jobb egymás elleni mérlegnek köszönhetően ők utazhatnak a jövő januári ausztriai kontinensviadalra.

Hajdu János a sorsdöntő találkozó előtt elmondta, hogy sem neki, sem a csapatnak nincs szlovákfóbiája (a szombathelyi fiaskó előtt a horvátországi vb-n is borsot törtek északi szomszédaink az orrunk alá a 24–24-es döntetlennel). A siker receptjét és a továbbjutási esélyeket a következőképp látja a kapitány:

„Otthon még motiváltabbak lesznek a szlovákok, de mi is felkészültünk lelkileg. Nem kaphatunk könnyű gólokat, gyorsan kell visszarendeződnünk, ki kell kapcsolnunk a játékból a beállósukat és az átlövőiket – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Hajdu János. – Háromesélyes a találkozó. Ebből a győzelem és a döntetlen nekünk jó. Vagyis hatvanhat százalék az esélyünk. Visszatérhetett közénk a korábban sérült Eklemovics és Puljezevics, akikkel erősödött keretünk.”

Mennyit változott a világ fél év alatt: Eszéken még hatalmas kudarcnak éltük meg a szlovákok elleni döntetlent, most viszont örömtáncot lejtenénk, ha sikerülne pontot szerezni ellenük.