Remekül kapta el a mérkőzés elejét a magyar csapat, amely Iváncsik Gergő, Ilyés Ferenc és Nagy László góljaival 4–1-re elhúzott. Ehhez az alapot Fazekas Nándor védései adták, az ősztől ismét a Veszprémben szereplő kapus hetest is hárított az első percekben.

A beálló posztján Schuch Timuzsin kezdett a mieinknél, majd Zubai Szabolcs váltotta. Az ő kemény munkájukra is nagy szükség volt ahhoz, hogy lövőink nagyobbnál nagyobb gólokkal szomoríthassák a hazai közönséget.

A magyar csapat legjobbjává a bordarepedéssel játszó Eklemovics Nikola lépett elő, a 16. percben már az ötödik találatát szerezte, ezzel 10–4-re vezettünk. Heister Zoltán, a szlovákok szövetségi kapitánya a rossz kezdésük ellenére nem kért időt, ezt persze mi cseppet sem bántuk.

Főleg úgy, hogy a játék képében nem állt be változás, Iváncsik Tamás kínai figurából ugyan nem, néhány másodperccel később ziccerből viszont már feliratkozott a góllövők közé. Nagy László sokadik, kapuban kikötő bombája után Heister mégis kikérte idejét, a kapuba pedig Teodor Pault küldte a labdával ritkán találkozó Richard Stochl helyére.

A 21. percben csak Laluska Balázs második kétperces kiállítása miatt nyugtalankodhattunk, az eredmény miatt nem, mivel Fazekas továbbra is szenzációs formában védett, Ilyés bejátszása után Zubai Szabolcs is megszerezte első gólját, majd a Lemgóba távozó átlövő maga is betalált, így ekkor már nyolccal vezettünk (6–14).

A szünetig nem is tért magához a szlovák csapat (nem hagytuk magához térni), így az első harminc perc 17–6-os magyar vezetéssel zárult.

A második játékrész koránt sem úgy kezdődött, ahogy reméltük. Paul eksztázisban védte a hazai kaput, a mieink csak egyszer tudtak túljárni az eszén tíz perc alatt, így hétgólosra olvadt tetemes előnyünk (11–18).

Szerencsére még idejében összekapta magát a Hajdu-csapat, és az 50. percben Császár Gábor lövésével visszaállította a 11 gólos különbséget (13–24).

Végül 30–19-re nyertünk, így kétséget sem hagytunk afelől, hogy melyik csapat érdemli meg az Eb-részvételt.