A fehérorosz túra után ma már újabb feladat várt csapatunkra, mely ma délután öt órától a Tatabánya együttesét fogadta a Dunaújvárosi Sportcsarnokban. A mieinknél természetesen nem játszhatott a közelmúltban megoperált Zubai Gábor, ám a társak nagy örömére a lelátóról azért már végigizgulhatta a mérkőzést.

Az eleje szép

Ahogy azt már az elmúlt meccseken megtapasztalhattuk, erősen, s legfőképp eredményesen kezdte a mérkőzést együttesünk, mely Nagy Kornél és Szalafai Gábor szép találataival nem csak korán meglógott ellenfelétől, de a tizedik perchez érve már öt góllal jobban állt a tatabányai egyletnél (7-2). A vendégek azonban nem hagyták magukat, s a dunaújvárosi támadójáték megingásai mellett szépen lassan megkezdték a felzárkózást, melyben óriási szerepe volt a spanyolországi légióskodás után visszatérő Diaz Ivonak, aki szép gólokkal, s gólpasszokkal segítette együttesét.
A félidő derekához érve előbb kiegyenlítettek a vendégek, majd a huszadik percben a vezetést is átvették, köszönhetően leginkább annak, hogy tíz perc alatt mindössze két találatra futotta a mieink erejéből (9-10). Persze a mieink sem zuhantak azért össze, a hullámvölgy után azért rendezték soraikat, s Hajdu, Németh, Szalafai, valamint Nagy Kornél góljaival újból magukhoz ragadták a kezdeményezést. A félidő végére a védekezést is egyre jobban sikerült megoldania Imre Vilmos tanítványainak, ráadásul Mikler is több labdát fogott, így a szünethez érve már újból kétfás hazai előnyt mutatott az eredményjelző (15-13).

Végül biztos siker

A térfélcserét követően viszont a Tatabánya pillanatai következtek, hiszen a vendégek az első öt percben három gólt is szereztek úgy, hogy egyet sem kaptak, így nagyon hamar megfordították az állást. No azért nem sokáig, mert a kezdeti gyengélkedés után újra összekapta támadójátékát és védekezését Imre Vilmos csapata, melyben Németh és Nagy is tovább termelte a gólokat, s mikor Kopco is bekapcsolódott a találatok gyártásába, már ötgólos hazai vezetésnek örülhettek a dunaújvárosi szurkolók (25-20).
Innentől kezdve már túl sok izgalom nem jutott a mérkőzésre, mert a hátralévő szűk negyed órában már befagyott a két csapat közti különbség, mert amikor egy góllal feljöttek a vendégek, a mieink azonnal válaszolni tudtak, így esélyt sem adtak ellenfelüknek arra, hogy szorosabbá tegyék a találkozót. A vége 30-25-ös siker, mely után Imre Vilmos elsősorban a védekezéssel volt elégedett, illetve azzal, hogy a breszti tornán rosszabb formát kifogó játékosok közül ezúttal többen is magukra találtak, s úgy játszottak, ahogyan az elvárható tőlük.