Dunaferr SE - FTC 29-23 (14-8)

Dunaújváros

Dunaferr SE: Mikler, Széles 1, Hajdu 6, Nagy K. 7, Kopco 2, Németh 7, Szalafai 2. Csere: Vitáris (kapus), Rosta, Miss 4, Kemény, Takács, Morva, Bali. Edző: Imre Vilmos.

Első mérkőzésére készült ma este csapatunk a Budapest Bank Kézilabda Liga alapszakaszában, s egyből egy igazi csemegének ígérkező meccsen, a Fradi elleni találkozón szurkolhattak mieinknek drukkereink.

Akadozás az elején

Együttesünkből Zubai Gábor, Benmiloud Yassine, valamint a dán Skoube maradt ki a kezdőcsapatból, s az első percekben bizony még elég idegesen, kapkodva játszottak a mieink. A fővárosiak gyorsan meg is ugrottak két góllal, s bár a hátrányt hamar kiegyenlítettük, egészen a kilencedik percig nem változott az eredmény, ezért Imre Vilmos vezetőedző már ekkor kénytelen volt időt kérni, hogy rendet rakjon együttese meglehetősen sok hibával tarkított támadójátékában (2-2). Bár a folytatásban sem sziporkáztunk a fővárosiak kapuja előtt, a jó védekezésnek, valamint Mikler Roland védéseinek hála, sikerült megfogni a zöld-fehéreket, akik hiába próbálkoztak rendületlenül, a tizenhetedik perchez érve még csak négy találatnál tartottak (7-4).
Eközben a mieink azért egyre inkább belelendültek a gólgyártásba, melyből Nagy Kornél, Hajdu Gábor, valamint Németh Gábor vette ki leginkább a részét, így bő tíz perccel a félidő vége előtt már hat fával álltunk jobban, mint a vendégek (11-5). A játékrészből hátralévő időben már egyértelműen az történt a pályán, amit a mieink elképzeltek, hiszen játékban magasan a Fradi fölé nőttek, ám sajnos a helyzeteinket nagyon rossz százalékkal értékesítettük, így ahelyett, hogy meglógtunk volna kilenc-tíz találattal, a játékrész hajráját kettős emberelőnyben töltő fővárosiak felkapaszkodtak hat fára (14-8).

Nem kellett izgulni

A második etapot is valamivel jobban kezdte a Fradi, mely egyszer fel is tudott zárkózni öt találatra, ám mikor újra belelendültek a mieink a gólszerzésbe, ismét úgy alakult a találkozó, ahogy azt a hazai szurkolók szerették volna. A meglehetősen kemény mérkőzésen egymást követték a kiállítások, szinte alig-alig voltak teljes létszámban a csapatok, ráadásul a hatalmas hőség miatt szinte minden támadásnál legalább egyszer törölni kellett, s ekkor nagyon úgy tűnt, hogy az első félidő ötven perces játékidejét is túlszárnyalják a csapatok.
Szóljunk persze azért a kézilabdától is, ráadásul örömmel tehetjük, mert a félidő derekáig már rendkívül magabiztosan és jól is játszott csapatunk, mely támadásban kreatívan, míg védekezésben keményen, ellentmondást nem tűrve játszott, így az utolsó negyed órában már csak az volt a kérdés, hogy milyen arányban nyerjük a meccset (25-15). Ekkor azonban – talán a nagy meleg, illetve az addig diktált nagy iram okozta fáradtság miatt – kicsit megtorpantak a mieink, nyolc percen keresztül gólképtelenek maradtak, s ezt kihasználva ismét sikerült valamelyest feljebb kapaszkodnia a Fradinak (25-19). Imre Vilmos időt is kért, s bár a folytatásban nem nőtt már az előnyünk, szerencsére nem is csökkent, így a szezon első bajnoki találkozóján 29-23-as győzelmet arattunk a jól küzdő zöld-fehérek ellenében.