A Dunaferr hosszú évek óta a Veszprém és a Szeged mögött tartja bronzérmes pozícióját a bajnokságban. Mik a legfőbb célok a jelenlegi szezonban?

- A klubvezetés az első hat hely elérését tűzte ki nyáron, ami a jelenlegi játékosállománnyal megvalósítható, de bevallom, én merészebb álmokat dédelgetek, talán a Szeged sem megfoghatatlan idén. A bajnokságot jól kezdtük, hiszen sikerült nyernünk Debrecenben, ami évek óta nem jött össze, és az elszántan küzdő Ferencvárost is legyőztük hat góllal.

- Az utóbbi esztendőkben a klub jól láthatóan az utánpótlás-nevelésre alapozott, elég, ha csak Császár Gábor, Nagy Kornél, Mikler Roland, Grebenár Gábor nevét említjük. A jövőben is a fiatalok képzése lesz az alap?

- Reményeink szerint mindenképpen, természetesen a felnőtt csapatnál kiegészülve olyan egyéniségekkel, mint Rosta Miki, aki azt hiszem, bármelyik fiatalnak példaképe lehet, és egy ideje már edzősködik is a klub utánpótlásában.

- A szakosztály anyagi helyzete biztosított?

- Nehéz feladat vár ránk, hiszen a Dunaferr semmit sem áldoz már a felnőtt kézilabdára. Korábban volt egy négyéves, évi 150 millió forintról szóló szerződésünk, ám ezt közös megegyezéssel felbontottuk, és egy egyszeri, 65 millió forintos támogatással a vállalatcsoport gyakorlatilag végleg kiszállt a felnőtt élsport, így a kézilabda szponzorálásából is. Éppen ezért van feladatunk bőven, mindenképpen támogatókat kell találnunk a jövőben ahhoz, hogy továbbra is meg tudjuk őrizni a városi felnőtt kézilabdát. Újabb névszponzor felkutatásán is dolgozunk, hiszen a Dunaferr támogatásának végével akár nevet is válthat a csapat a következő szezontól, de a kisebb támogatók megnyerése is nagyon fontos, hiszen csak az ő segítségükkel működhet tovább eredményesen a szakosztály.

- Dunaújváros kapcsán nem lehet megkerülni a női csapat helyzetét. Ferlingék immár Dunaújvárosi NKKSE néven új klubban igyekeznek megmenteni a városban a női kézilabdát. Van kapcsolat a két csapat között?

- Szakmai és anyagi nincs, de a baráti viszony megmaradt, hiszen napról-napra egymás mellett élünk a csarnokban. Három gyermekem közül nemcsak a fiam, hanem a két lányom is kézilabdázik, így a női meccsek is lázba hoznak. Nem titkolom, szeretném, hogy a jó viszony erős is maradjon a két szakosztály között, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy Kocsis Böbe és a csapat helyzete nagyon nehéz, hiszen támogatót kell találniuk.